2012. május 30., szerda

E, mint napló

 Jó dolog az e-napló. Mert mondjuk a gyerek kap 12.40-kor egy hármast föciből és jó szülei már kihegyezett pofonokkal várhatják haza 13.25-kor. (Ugye, hogy ugye?!) De legalábbis van lehetősége a szülőnek rákérdezni, hogy mit nem tanult meg a drága gyermek, sőt esetleg kikérdezheti azt az anyagot. Vagy elmagyarázhatja otthon. De vajon mi értelme van mindennek, ha a 17 darab nyelvtan jegy csakis, kizárólag január 24-re datálódik? És a 16 darab irodalom jegy is. Felelés, dolgozat, órai munka. Melyik órai?? És most ne tartsatok valami hülye naptár-fetisisztának, de nálunk azóta eltelt 4 egész hónap. Hahó, valaki, ez csak nekem tűnt fel? Így tényleg semmi értelme. Kuka.
És most valami vidámat: ezt a buborékfújót "Mr. Darcy" találta nekem. Most értelmet nyert az a gyerekkorunkban sokszor hallott kifejezés: béketank.

2012. május 25., péntek

Zongoraszék - szalag nélkül

 A tanszakin adódott egy kis probléma a zongoraszékkel, a csinos tanárnő segítségkérően fordult a szülőkhöz:
  - Egy ügyeskezű apukára lenne szükség...
Én lefogtam "Mr. Darcyt":
  - Hidd el, nélküled sokkal jobban boldogulnak!
Mire ő csalódottan:
  - Pedig van citromsárga szigetelőszalagom...
Azután amikor kifelé mentünk rájött, hogy a Kamasz telefonja nála maradt, visszaszaladt vele, mire a segítőkész apuka megjegyezte:
  - Mi van, mégis visszamész szigetelőszalagozni?

2012. május 24., csütörtök

 Egy elég forgalmas kereszteződésben kellett kikanyarodnom. Én nem vagyok az az aszfaltszaggató-vezető-típus, most azonban sietni kellett, ezért felpörgettem a motort és csikorgó kerekekkel kihajtottam. A saját merészségemtől megszédülve büszkeségtől dagadó kebellel  "na, láttad ezt?!"- pillantással néztem rá. Ő visszanézett, picit lebiggyesztette a szája sarkát és szeretetteljesen csak ennyit mondott:
  - Pici-kocsi-hős!

2012. május 21., hétfő

Szabályozandók

 A Kamasz abba a korba lépett, amikor az egyéb létszükségleti szerek mellé (szempillaspirál, hajgöndörítő, illetve -vasaló, úgy négyszáz üvegcse körömlakk...) be kell szereznünk egy fogszabályzót is. Meglátogattuk (őszülő hajával is sármos) fogorvosomat testületileg ("Mr. Darcy" jelenléte nem csak az erkölcsi támogatás miatt volt szükséges: ő szponzorálja a szépészeti beavatkozást). Miután szemrevételezte a fogsort, a jó doktor továbbirányított bennünket egy specialistához. Illetve előbb fogröntgen készült 12 ezerért, majd mintavételezés történt 5 ezerért. A további költségek részletezése nélkül csak annyit mondanék, hogy a végösszeg valahol fél milla körül lesz. Mondtam is a Kamasznak, hogy sutba a zenészi tervekkel: irány a fogszakma, különös tekintettel a szabálytalanul sorakozó maradandókra!

2012. május 19., szombat

Egy-tál-étel

 Olyan szerencsés voltam, hogy "Mr. Darcy" ismét elvitt magával egy üzleti útjára: szép, napsütéses idő, nem túl meleg, gyönyörű tájakon autóztunk, lehet irigykedni! És a nap végén meghívott egy kínai ebédre.
Szépen felújították a helyet, mondjuk én egy repedt hokedlin is megettem volna azt a finom ételt, amit itt rendszerint kapni szoktunk, de azért mégis. A kis kínai lányka széles mosollyal fogadott (esküszöm a rokonaim nem örülnek ennyire, ha meglátnak), lepantomimeztük, hogy miből kérek, ő szépen szedegette és mosolyogva hozzátette:
  - Picit cipősz, nem baj!
Nem hát, legyintettem nagyvonalúan, bár inkább gyanakodnom kellett volna...
És tényleg: az első falat picit cip, izé csípős volt. Az első csepp a homlokomról úgy az ötödik falat után gördült le, a tizedik után pedig már elfelejthettük a kaját, olyan önfeledt sírdogálásba kezdtem, aminek a monotóniáját csak néha szakította meg egy-egy orrfújás, miközben szabad kezemmel viharosan legyezgettem magamat, Mr.D. meg is jegyezte, hogy többen elég csúnya pillantásokkal méregetik, amiért így megríkat, amit én a helyzetemből adódóan, ugye, nem láthattam. De mondtam neki, hogy hanyagoljuk az ő problémáit, mikor én itt pillanatnyilag az életemért küzdök. Negyed óra múlva feladtam és egy laza mozdulattal beleborítottam az egészet a használt edényesbe, bár a parkolóig még könnyeztem kicsit. Hiába, no: sajnáltam azt a jó kaját.

2012. május 12., szombat

A Feca

 Az ebédnél derült ki: a Kamasznak ma fellépése lesz. (Őrült tempójú keresgélés kezdődött, hiányzott a hajvasaló, a göndörítő, a zokni, a fellépőcipő...Apa, töltsd fel a kamerát, légysziii!)
  - Első hegedűben vagy?
  - Hát persze.
  - Ki a pulttársad?
  - A Feca.
  - Akkor jó, meg fogunk találni - így én megnyugodva.
Mire "Mr. Darcy" rettentő okosan:
  - Mert ugye a saját gyerekünket nem fogjuk felismerni, bezzeg a Fecát, azt igen, bárki is legyen!


2012. május 9., szerda

Kamaszológia - cipő

Felmerül a probléma: kell egy cipő!
Mi egy emberként támadunk: irány a kínai (úgy értem: bolt)!
A Kamasz az első öt percben megjelenik egy cipővel. Na, most mindketten egyetértünk abban, hogy a 7-es út mellett munkálkodó ribanc sírva könyörögne ezért a cipőért, ergo: elutasítva.
    - Akkor milyen legyen? - kérdezi dühösen.
 Mi egymást túllicitálva próbáljuk a különböző cipőket a figyelmébe ajánlani -  semmi eredmény: "Szar! - Ezt biztosan nem veszem fel! - Ronda"stb.
"Mr.Darcy" kb. 20 perc után feladja. (Ezek a mostani apák olyan puhányok! Bezzeg az anyák: kitartóak és kemények!)
Én még küzdök tíz percig, utána a vesztesek beletörődésével összenézünk "Mr.D."-vel majd egymás sarkát letaposva igyekszünk a kasszához a ribicipővel, hogy megvehessük neki. Azt.
Pihenésképpen varrtam Mr.D.-nek egy sokzsebes táskafélét.

2012. május 6., vasárnap

Kamaszológia - időjárás

 Ha a kamasz előbújik az odújából és ártatlan képpel megkérdezi: "Milyen az idő?", először is titkold el afeletti örömödet, hogy egyáltalán szóba elegyedik veled (komolyan mondom, ha észreveszi rajtad, a gyengeség jeleként fogja értelmezni és vérszemet kap!). Rossz válasz ilyenkor, hogy: "Jó" (mármint az idő), valamint az is ha közlöd vele a kinti hőmérsékletet Celsiusban és/vagy Fahrenheitben, illetve a levegő átlagos páratartalmát. Ekkor ugyanis ötezer érvet fog felhozni arra, hogy miért is NEM jó az idő.
Nem, barátocskám, az egyetlen követendő magatartás ilyenkor visszakérdezni: "Mit akarsz felvenni?", majd megtekinteni a kiválasztott ruházatot, helyeselni és megnyugtatni őt, hogy pont ehhez illő az idő. Így aztán sikerült elkerülnöd egy ádáz szócsatát, amely számodra csakis a megalázó vereség lehetőségét kínálta. És felejtsd el továbbá, hogy Te, az időjárás, vagy bármilyen külső tényező befolyással tud lenni egy kamasz döntésére.

2012. május 4., péntek

Újság

 Tudom, hogy a telemarketingeseknek ez a munkája, én mégsem szeretem ha telefonon kínálgatnak mindenfélét (a leghülyébb időben és helyeken kell elmesélnem vadidegen emberek előtt - mondjuk a buszon -  hogy a gyerekeim VALÓBAN kinőtték már a Póniklubot és nem, rózsaszín lovacskás kitűzőt sem szeretnének hordani). Erre most megint egy: fizessek elő az újságra. Elmondom neki szépen, tagoltan, hogy miért is nem. Mire ő csak köti az ebet a karóhoz, hogy fogjunk össze a szomszéddal és fizessünk elő együtt, mert mások is így csinálják. Jó, mondom, holnapra megkérdezem. Másnap csakugyan hív újra, mire én kitörő örömmel közlöm vele, hogy sikerült beszélnem a szomszédokkal és köszönöm az ötletet: betársulhatok az ő újságjukba, mert ilyen jó fejek. Halkan feljajdult és (szerintem) leesett a székről.

2012. május 3., csütörtök

 Miután hosszan üvöltözünk vízszintesről és egyebekről, végre felszerelte a polcot. De olyan ügyetlenül állt fel, hogy közben lefejelte a tv-szekrényt, pontosabban az arcát ütötte be.
  - Mit csináljak ezzel? - kérdezte szerencsétlenül.
  - Tegyél rá jeget - tanácsoltam paprikapalántával lévén elfoglalva.
Amikor bementem egy fél kiló zöldborsó eregette a levét barátságosan az ágyon, "Mr. Darcy" mellette feküdt cserebogarasan a hátán és nézte a Historyt.
  - Ezt rajta kellett volna tartanod - sóhajtottam lemondóan, tudtam: másnapra úgy fog kinézni, mint egy panda. És lőn. Szépen felöltözött és vigyorogva nézett rám a monoklijával:
  - Majd mindenkinek elmondom, hogy versz - közölte elégedetten.
  - Hülye! Így nem mehetsz az utcára, gyere, teszek rá egy kis alapozót - feleltem.
  - Szégyelled, hogy versz, mi?!

Fotó: Google képkereső

2012. május 1., kedd

Megmondaná valaki

 hogy az a ananász ízű vattacukornak miért van takonyzöld színe?! Kérdeztem az árust:
  - Ezt a rondaságot nem nekem csinálja, ugye?
  - Nem  - mondta szemrebbenés nélkül, mondjuk gyanakodnom kellett volna, hogy senki nem állt előttünk. Lehet találgatni, hogy végül ki kapta meg.
Egyébként jó volt a majális, csupa mosolygós, kedves ember. Bár az is igaz, hogy a fakultatív programok azon időszakában, amikor megkezdődik az önfeledt pofozkodás, a jókedvű nótázással és hányással tarkított hazabotorkálás az éjjeli utcákon, szóval ekkorra mi már mind ágyban voltunk.