2013. április 11., csütörtök

Már megint az a bizonyos napi kötelező- diák szemmel

 "T. (t.tanár):
  - Ez hihetetlen! Rajtad kívül mindenki tudta mit kell csinálni!!
  P. (diák):
  - Tanárnő, én is tudtam, de a labda nem volt felvilágosítva és elgurult."

2013. április 6., szombat

Kis délutáni szívbaj


Gondolataimba mélyedve lépkedtem felfelé a félhomályos, ódon épület lépcsőházában, mikor váratlanul elém toppant egy overallos, vödrös fickó. Én felsikoltottam, mire ő hátrahőkölt, a vödör meg hangosan csattogva hullott fokról fokra, szolgamód engedelmeskedve a gravitáció hatalmának. Ő valami elnézésfélét motyogott, én felnevettem és könnyeimet potyogtatva nyitottam be kezdés után két perccel a szülői értekezletre. Legalább láthatják, hogy nem esett messze az alma a fájától: hogy beszélget és nevetgél, na ez bizonyosan anyai örökség.

2013. április 5., péntek

Számol

A sarki kávézóban beszéltük meg a találkozót. Leadtuk a rendelést: 5-5 apró pogácsát kértünk (itt papírtasakba teszik, roppant helyesen, újrahasznosítható, ugyebár) teát, üdítőt. Azután elmerültünk a beszélgetésben, több évtizedes barátság a miénk, van témánk bőven. Ő egyszer csak meglepetten felpillantott:
  - Te, hány pogácsa volt a te zacskódban? - kérdezte.
Gyors fejszámolás...
  - Hét.
  - Az enyémben is - mondta.
Kisvárosi marketing.

2013. április 4., csütörtök

Azt is szeretem

 amikor nem kevés fontoskodással végigjárja a lakás összes óráját és az aktuális időzóna szerint állítgatja, precízen, mint valami kis könyvelő öregúr: szemüvegben, összpontosítva, tökre el tudom képzelni ilyenkor kötött kardigánban, papucsban, 20 év múlva. És nem tudok haragudni rá, hogy összezutyulja itt nekem a jól felállított rendszeremet, amelyben mindig tudtam, hogy a fürdőszobaihoz 10 percet hozzáadva... a konyhaiból levonva ötöt, a karórám pont nyolccal több és a telefonom is legalább hattal. Hoppá, ez utóbbiról nem is ő tehet, mert az magát állítgatja, tehát ott megmaradt a 6 perc, vagyis a számomra pontos idő. A többi meg egy darabig még az unalmasan egyhangú időt mutatja, de ha nem veszi észre úgyis visszaállítgatom, mert egyszerűen így kell lennie.
Apropó: kardigán. Apósom /szobafestőként/ kért a háziasszonytól egy darab rongyot a fal letörléséhez - kapott egy szakadt szvettert. Ő törölt, majd vidáman kurjantotta:
  - Lekardegánoztam!