Állatok - cicakövek

Mi állatszerető család vagyunk. Mindketten úgy nőttünk fel, hogy lehetett "négylábú barátunk", a gyerekek meg alapból szeretik őket. Vagy csak szerencsénk van velük. (Gyerekekkel, állatokkal egyaránt.) A cicák különösen kedvesek nekünk. Úgy egy éve sikerült kikönyörögni egy "bentit". Nyáron születtek, szóval nem volt már apró, viszont óriási mennyiségű bolhát tartalmazott. Itt jelentkezett az első probléma: meg kell fürdetni bolhairtó samponnal. Kiscica + fürdővíz = akkor sem szerencsés párosítás, ha csak filmen látod, élőben viszont igazi horror! Szegény nagyon rosszul viselte, mi is, szóval mindenki zokogott. Gyakorlatilag annyit sikerült elérnünk, hogy minden porcikája nedves lett, csúnya patkánynak nézett ki és irtóra büdös volt. Már éppen a törölgetésre került volna sor (jó puha törölközőt készítettünk ki neki kárpótlásul), amikor a cicát leraktam a fürdő szőnyegére, ő uzsgyi! berohant a mosógép mögé (ahol, ugye nem minden nap porszívózik az ember...). Nagy nehezen kiszedtük onnan az ekkor már koszos, büdös és harapós patkánnyá átlényegült házikedvencet. Mindezek ellenére irtóra sajnáltuk és tudtam, hogy ha most elengedjük ugyanúgy bebújik a sarokba, vagy beszorul valahova. És mire észbe kaptam egy törölközőbe bugyolált zokogó kiscicát ringattam a karomban, sétálgatva és énekelgetve neki." Mr. Darcy" véleménye: nem vagyok normális.
Egy röpke órácska alatt sikerült megnyugtatni, ekkorra meg is száradt. Jelentem: azóta szép, kiegyensúlyozott, tiszta cica, aki teljesen beilleszkedett.
Itt az unokatesói láthatók harmatos korukban.

Valaki, kérem: legyen már tavasz!

Minden virágot szeretek,de legkedvesebbek számomra a tavasziak. Amikor a tél tompa (és már eléggé unott) fehér-szürke-feketéje után megjelennek a puha,illatos fehérségükkel, vagy éppen harsány sárgájukkal,pirosukkal, hát az maga a csoda! Szerencsések vagyunk: van egy zsebkendőnyi udvarunk, így már készülhetünk megteremteni a csodát,ültethetünk virágokat. A 10-30 darab hagymát "Mr.Darcy" szállítja: ajándékba kapja, cseréli, miegymás. Én lelkesen megtervezem hová fogom ültetni: fényigény, csapadékszükséglet, egyéb gyakorlatias szempontok... Pontosan kimérem az útmutató alapján az ültetési távolságot, mélységet (vonalzóval, ahogy kell). Rajzolok hozzá térképet, hogy minden egyes hajtás kibújásakor már be tudjuk azonosítani a növényt, majd boldogan szemléljük cseperedését.  Végül, mikor már teljes pompájában virágzik, bevisszük a lakásba illat és esztétikum céljára. Így szépen, tervszerűen.

Nos, nem tudom, hogy a kutyák tudnak-e számolni, de az biztos, hogy az ültetés másnapjának reggelén minden egyes virághagyma ott díszeleg a lépcsőn katonás rendbe rakva, a kutyus meg boldog mosollyal és élénk farkcsóválással várja  a megérdemelt jutalmát, mert ugye, sikerült mindet megtalálnia?!

Ekkor néhányat virágládába ültetek, össze-vissza, ahogy kell.

Falfestés

Az úgy volt...volt egy üres falfelület a konyhába menet. Mivel szűk az előszoba, nem fért oda könyvespolc (mi minden üres felületet könyvespolccal borítunk, még így sincs elég!). Mivel naponta háromezerötszázszor mentem el előtte, nagyon sivárnak láttam.

Ekkor jött az én zseniális kislányom, hogy vegyünk falmatricát. Ami mondjuk csak picit olcsóbb az aranynál. Viszont tényleg szép. Ekkor határoztam el, hogy festeni fogok. Falat. Gondolom, a pipacsmániám már átjött. (Amikor virágkötészetet tanultam szebbnél szebb csokrokat terveztem ebből a virágból, álomszép kompozíciókat gondoltam ki, a mezőkön,réteken annyira lenyűgözött ez a törékeny szépség. Azután, amikor fizikai valójában is összejött a találkozó - szedtünk egy csokorral,hogy megvalósíthassam az elképzeléseimet - akkor szembesültem azzal, hogy a pipacs legfontosabb tulajdonsága a törékenysége: a mezőn szemet gyönyörködtetőn áll, fogságban a vázában szomorúan lehajtja a fejét, majd elhullajtja szirmait. Soha,soha de soha nem szedünk le többet pipacsot.) Szóval az első pipacs lett. Azután szinte mániásan kerestem egy újabb falat, ami üres. Így lett a házunk legkisebb helyisége kapor-mintás. Itt pillanatnyi megtorpanás következett, de tervezem még fa,illetve egy madaras kalitka festését is. Az eredményről majd beszámolok. Legyen szép napotok!

Kövek 1.

Szeretem a köveket. Amikor a nagyok kicsik voltak nyaralások alkalmával gyakran gyűjtöttünk kövecskéket, kavicsokat. Utána megpróbáltunk "belelátni" :voltak állatok,némelyiknek arca volt, fogtuk a színes ceruzákat és kiszíneztük ennek megfelelően. Jó játék volt. Ezt nem nőttem ki a mai napig se. Ezek a kis mediterrán házikók már akril festékkel készültek ("elég balkáni" jegyezte meg egy precíziós műszerekkel foglalkozó fiatalember, elhiszem, hogy az ő szemében  túl rendezetlenek) én néha elvágyódom egy ilyen házikós tájra.  A kislányom a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül említsem meg azt a kis fehér "pacát" a harmadik ház mögött: ő a mi cicánk, családunk teljes jogú tagja és tisztára úgy viselkedik, mint egy gyerek: mindenben benne akar lenni, ebbe a fényképezés is beleértendő. Mire a kép elkészült több ízben le kellett szedni a tükörről, nagyon fotogén. És picit magamutogató. Valószínűleg lesz még róla szó.

Kérlek ne...

Mint a legtöbb kezdő, most én is szabadkozni fogok, hogy valószínűleg (biztosan) nem lesznek hibátlanok a munkáim, de mindet szívvel-lélekkel készítettem és nagyon élveztem. Hogy nem vagyok festőművész/ varrónő/ szakácsnő /kézműves, nos vagyunk így egy páran. Ha idetalálsz és (esetleg) tetszenek a dolgaim, nagy örömet fog okozni nekem, ha meg nem, kérlek ne vedd el azokat a pici önbizalom-morzsákat, amiket összekapargatva elindítottam ezt a "naplót"!  Én is olvasok nagyszerű blogokat, látom mások lenyűgöző munkáit, hát ide szeretnék eljutni. Vagy csak a nyomukba. De az biztos, hogy teljes erőbedobással!

Egyébként ma majdnem elgázolt egy hókotró. Most!amikor esett 2,3 cm hó! Amikor félméteres hó volt sehol nem láttuk nyomát sem. Őrült száguldással jött, olyan tempóban, hogy mire a hangját meghallottam, már ott is volt előttem. Szerencsére nem rajtam! A barátnőm rántott el előle. Mondtam már, hogy szükség van barátokra?

Elkezdődött...

Elkezdődött. Elkezdtem. Köszi csajok a segítséget, nélkületek nem ment volna: tudás és főleg bátorság híján maradtam volna a tervezgetésnél. Első tanulság: kellenek barátok. Nélkülük nem megy.

Hát, akkor lássunk neki...