Mosógépes

Szóval: elromlott. Már eleve használtan vettük egy megbízható szerelőtől és néhány éven keresztül tökéletesen működött. Mivel ez egy prémium márka. A szerelő meg elkötelezetten márkahű. Most felhívtam, hogy baj van. Megkérdezte, hogy mit csinál a gép és mit csináltam én (ilyen sorrendben!).
Tudom, hogy ő egy tökéletes melankolikus típus, ezért igazán meglepett, hogy magából kikelve rámförmedt:
  - Akkor most rontottad el, ez egy intelligens gép, ennek okos programja van, amit most gallyra vágtál, ezt nem lehet tenni vele! Most rontottad el saját kezűleg... és így tovább.
Csak hallgattam és borzasztóan szégyelltem magam. Majd felülkerekedett a kisördög és belesóhajtottam a telefonba:
  - Jó, jó, okos a gép, de azért mégis csak én fizettem érte és nem fordítva.
Hallottam a hangján, hogy legszívesebben megfosztana tőle, mint arra érdemtelen személyt, végül abban maradtunk, hogy lesz olyan kedves, kijön és megnézi. Amikor szólt, hogy elindult, biztos, ami biztos, én leléptem "Mr. Darcyra" hagyva a kínos magyarázkodást ( tartottam tőle, hogy a szerelőguru megver a személyes találkozás alkalmával, amiért így elbántam a kis kedvencével). Mikor már nem tudtam tovább húzni a távolmaradást, végül is hazatértem. Meglepően nyugodt volt a hangulat, mivel kiderült, hogy egy hibás alkatrész miatt romlott el a szuper mosógép, így elkerültem az inkvizíciót. Nem kerül többe 10 ezernél, de a becsületemen legalább nem esett folt.

Zsebtücsök

biciklizik. Már kinőtte a háromkerekűt, sőt a kisebb kétkerekűt is. Most kapott egy igazán csajosat. A Papája mondja:
  - Imád biciklizni, csak megállni nem szeret.
Szerintem meg kimondottan aranyos, ahogy féloldalasan leugrik.


Fotó:Google képkereső

Szenilla

Megint utaztunk. A szokásos útvonalunkon van egy város, amit magas hegyoldalból, lenyűgöző panorámával pillantunk meg.
 - Ez a lábosos város? - fordultam "Mr. Darcyhoz".
 - Igen, Bonyhád - felelte.
Mire én: - Sosem fogom elfelejteni.
Mire ő: - Ja, pont, mint most.

Hm

"Mr. Darcy" mondta, hogy ha nem lennék a felesége, első lennék a névlistáján. Azért kicsit örülök, hogy inkább a házassági anyakönyvi kivonatára kerültem fel.

" Borbás Marcsi műsorában kolbászformát öltenek a lovak."
Na, lehet tippelni kinek a mélyenszántó gondolatát osztottam meg?

Ásatáson

Nos, miután sikerült minimum egy (de inkább több) bordámat is leamortizálni a lépcsővel való közvetlen találkozás útján, nyugodtan kijelenthetem: kripli vagyok. Ennyi és ne tovább: erre az évre tervezett töréseket, zúzódásokat magasan túlteljesítettem az első hónapban! "Mr. Darcy" megjegyzése:
  - Ha majd a régészek megtalálják a csontjaidat, megállapítják, hogy "nagy harcos lehetett".

Baráti beszélgetés

Hogyan iktassuk ki kártékony embertársainkat? (Szigorúan elméleti megközelítés!)
Tűzoltózolinak  erre is van megoldása: be kell idomítani a kutyát. Legyen egy titkos szó, amire az állat fenevaddá változik. Mondjuk:
  - Ül! - Nem öl!! Süket ez a kutya, vagy mi?!...

Főzős

Úgy éreztem eljött az ideje, hogy kilépjünk a megszokás húsleves-pörkölt-sült bermuda háromszögéből és valami trendi kajával dobjam fel szeretteim életét. Ez különösen időszerűnek tűnt, mivel a Művésznő ajvár-készítésre adta a fejét és "Mr. Darcy"-t is többször rajtakaptam, amint étteremben sütőtök krémlevest kanalazott. Ezeket én a nyitottság jeleként értelmeztem. Zseniálisan kitaláltam, hogy aszpikos zöldséges húst fogok készíteni tormás sonkatekercsekkel. Nem kevés idő/pénz ráfordításával összehordtam a szükséges hozzávalókat, daraboltam, szeleteltem, pároltam, fokozott összpontosítással kiraktam a méregdrága (ám pont erre a célra kitalált) műanyag koszorúformát, betöltöttem a sonkatekercseket vigyázva, hogy a két végükre kerülő krémrózsa is tökéletesre sikerüljön és már ment is minden a hűtőbe, alig vártam a másnapi ebédet! Kiborítottam a formából még a gyönyörű üveg tortatartómat is beáldoztam a látványért, tényleg szép volt. Felvágtuk, eszegettük, mit mondjak, mérsékelt lelkesedéssel. Másodszorra senki sem vett belőle. Én picit szomorúan a tekercseket kezdtem el kínálgatni, mondván, hogy sajnos kevés lett bele a torma, ami volt itthon, mire megkóstolták és mondták, hogy az is túl sok...Szóval a történet vége ez a szégyenteljes facebook bejegyzés lett:

"Halihó, ilyen aszpikos- csirkemelles-zöldséges cuccot csináltam nem kevés ráfordítással, ám a családom szemérmetlenül megtagadott: kitagadták. Kérlek, ha Nálad épp buli van és elfogadnátok ezt, én szívesen elviszem, csak ne kelljen kidobnom, annyit dolgoztam vele! Nem kérek érte semmit."

Na, gondoltam, akkor ma térjünk vissza a jól kitaposott útra: gulyáslevest csináltam, hozzá fasírtot és krumplifőzeléket. "Mr. Darcy" megjegyezte:
  - Ez a leves finom, csak kicsit sűrű.
Mire én (még a tegnapiak hatása alatt):
  - Cserébe viszont a főzelék meg híg lesz.
Művésznő is bekapcsolódott a diskurzusba:
  - De jó, krumplileves, gulyásfőzelékkel! Kicsit szeleburdian főzöl mostanában Anyukám!

Ez van

Persze, jó ötletnek tűnt, hogy amikor nálunk szakadni kezdett a hó, én még elugrom a boltba biciklivel, mert azután pár napig nem kell menni sehová... Begipszelték, illetve sínbe rakták a másik ujjammal együtt, hogy biztos ne tudjam használni a bal kezemet semmire. A sín végét visszakanyarították, így kaptam egy fordított S-t a kezemre alumíniumból. A családom szívesen szólított Kampókéznek és Tűzoltózoli is megállapította, hogy milyen praktikus: rá lehet akasztani a bevásárlószatyrot. A Művésznő megkért a hétvégén :
  -  Valamit meg kéne vakarni. Kampókéz?
Így vagyunk mi itt.

Fotó:Google képkereső

Záras

Történt, hogy a Művésznőék beszorultak. Letört a kilincs a szobaajtóról. Azon nyomban felhívta a Nagyonöregfőbérlőnénit, hogy legyen kedves lakatost keresni és kiszabadítani őket. Miután kiderült, hogy Szegeden egyetlen egy lakatosmester, segéd, inas sem dolgozik péntek délután 5-6-ig, a néni saját erőből próbálta megoldani a feladatot: felkapta kulcsait és egy kedves unokaöccsel legott a helyszínre sietett. A bejárati ajtónál tétovázott kicsit: vajon az ő kulcsai nyitják-e, vagy a nővéréi, naná, hogy nem nyitották. A nővér nem volt elérhető. Megszületett a döntés: be kell törni. Azért a közbiztonságot igen jól leképezi, hogy egy belvárosi, zárt, többlakásos ingatlanba megérkezett a folyosószomszéd, egy Erasmusos diáklány és megpillantotta, amint egy vén spiné és évtizedekkel fiatalabb pasija épp felnyomja a szomszéd lakást, ő csak ennyit mondott:
  - Please... - vagyis legyenek szívesek odaengedni a saját ajtajához és szépen beslisszant. Benn sem lehetett állampolgárilag túl aktív, hiszen sem a rendőrök, sem a TEK, de még csak egy csóró lakatos sem jelentkezett a továbbiakban. Javaslat: ha valaha lakást kell feltörnötök, feltétlen vigyetek egy kötögető-horgoló nagymamát alibinek.
Miután a bejárati ajtóval végzett, az ifjú rokonnak csuklógyakorlat volt csupán a beltéri ajtó pozdorjázása és már ki is szabadultak az albérlők. Ezután megszögelte a bejárati felső részét, így, jobban megszemlélve, nem először történhetett ilyesmi, de főként a rutinja buktatta le. Majd a jövő hétre egy lakatos-asztalos kombó megjelenésének ígéretével elégedetten hazatértek. A szobaajtót pedig javasolták egy hokedlivel betámasztani...

A jövő

"Face: Ezt hozza neked a 2018: egy kisfiú!"
Na most holnap hazatér a moszkvai turnéról a Művésznő. Elbeszélgetek vele.

Fotó: Internet

Ők ketten

Enyhe célzásként bevittem a vizes ruhát, kinyitottam a szárítót és otthagytam őket. Benézek, látom, hogy "Mr. Darcy" ( békés flegmatikus lévén nem vitatkozik, csak csendben elszabotál...) óvatosan közelít a kanapé felé, ami nem épp a szárító iránya. Ez feltűnik az éles szemű Művésznőnek is (aki, mint a lentiekből kiderül: full kolerikus) és  kérdi finoman:
 - Te meg mit csinálsz?!!
 - Lefekszem - így "Mr. Darcy" ártatlanul.
 - Hát egy f.szt fogsz te itt nekem lefeküdni, mikor ennyi a teregetnivaló!! - ordít magából kikelve a művészlélek.
Meggyőzte.

A boldog új év

Megyek a szomszédba, Tűzoltózoli invitál:
 - Gyere be!
Belesek mellette, ott fekszik az udvar közepén egy b.szott nagy patkány a hátán.
  - Az ott egy patkány?!!!
Mire ő udvariasan:
 - Kell?

P.S. Igen, jól látjátok, ez valóban Tűzoltózoliék  udvara.