Főzős

Úgy éreztem eljött az ideje, hogy kilépjünk a megszokás húsleves-pörkölt-sült bermuda háromszögéből és valami trendi kajával dobjam fel szeretteim életét. Ez különösen időszerűnek tűnt, mivel a Művésznő ajvár-készítésre adta a fejét és "Mr. Darcy"-t is többször rajtakaptam, amint étteremben sütőtök krémlevest kanalazott. Ezeket én a nyitottság jeleként értelmeztem. Zseniálisan kitaláltam, hogy aszpikos zöldséges húst fogok készíteni tormás sonkatekercsekkel. Nem kevés idő/pénz ráfordításával összehordtam a szükséges hozzávalókat, daraboltam, szeleteltem, pároltam, fokozott összpontosítással kiraktam a méregdrága (ám pont erre a célra kitalált) műanyag koszorúformát, betöltöttem a sonkatekercseket vigyázva, hogy a két végükre kerülő krémrózsa is tökéletesre sikerüljön és már ment is minden a hűtőbe, alig vártam a másnapi ebédet! Kiborítottam a formából még a gyönyörű üveg tortatartómat is beáldoztam a látványért, tényleg szép volt. Felvágtuk, eszegettük, mit mondjak, mérsékelt lelkesedéssel. Másodszorra senki sem vett belőle. Én picit szomorúan a tekercseket kezdtem el kínálgatni, mondván, hogy sajnos kevés lett bele a torma, ami volt itthon, mire megkóstolták és mondták, hogy az is túl sok...Szóval a történet vége ez a szégyenteljes facebook bejegyzés lett:

"Halihó, ilyen aszpikos- csirkemelles-zöldséges cuccot csináltam nem kevés ráfordítással, ám a családom szemérmetlenül megtagadott: kitagadták. Kérlek, ha Nálad épp buli van és elfogadnátok ezt, én szívesen elviszem, csak ne kelljen kidobnom, annyit dolgoztam vele! Nem kérek érte semmit."

Na, gondoltam, akkor ma térjünk vissza a jól kitaposott útra: gulyáslevest csináltam, hozzá fasírtot és krumplifőzeléket. "Mr. Darcy" megjegyezte:
  - Ez a leves finom, csak kicsit sűrű.
Mire én (még a tegnapiak hatása alatt):
  - Cserébe viszont a főzelék meg híg lesz.
Művésznő is bekapcsolódott a diskurzusba:
  - De jó, krumplileves, gulyásfőzelékkel! Kicsit szeleburdian főzöl mostanában Anyukám!