2011. július 30., szombat
Itt éjszaka
olyan mély a csend. Ahol korábban laktam, ott mindig lehetett tudni, hogy mennyi az idő. Csak a külső zajok alapján. Amikor bezárt a sarki tánc- és illemtanterem a bejárati rács tompán puffant a járdán, egy merészre ittasult fiatal belekurjantott az éjszakába majd a nyomában felcsapó röhögés is elhalt, olyankor egy kicsit csend volt, de nemsokára megjött a tej a sarki kisboltba, elindult az első tuja és az Éliker autója is meghozta az árut a közértbe. Kovács bácsi berúgta a Verhovináját, "menni kell a gyárba" és az éles hang még pár pillanatig ott pattogott a tömbházak között. Álomittas kutyasétáltatók halk motozása hallatszott, becsapódott egy elfelejtett ajtó, elindult lefelé a lift, majd kávéfőző bugyborékolta ki magából a forró nedűt és valahol lezúdult a víz. Kinyílt az ajtó, megéreztem a forró kávé illatát, ő rám mosolygott: "Jó reggelt".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Neked is jó reggelt:)
Nosztalgiázós szép reggelt!:)
Régen olvastam ilyen szépet, ilyen szépen fogalmazottat. Sokat enged az olvasó képzeletének. Szeretem...
Megjegyzés küldése