Éjféli Luke

 Valami újdonsült képességem van arra, hogy amikor lerakom a fejem vízszintesbe (na jó, ne túlozzunk: a kábé 45 fokos szögben felhalmozott párnákra) olyan köhögőroham kapjon el, ami alatt a tüdőm megpróbál a bordáim résein át a külvilágba préselődni egyidőben a bal- és a jobb oldalamon, valamint a mellkasi- és háti részen szintúgy. Eddig komolyan azt hittem, hogy a bordák csak elöl szúrósak, de lehet, hogy én valami szörnyszülött vagyok. Hoppá. Most megnéztem egy képet, azok elöl sem szúrósak. Akkor miért fáj?! Éjjelente sorra végigpróbálom az amúgy teljesen hasznavehetetlen repertoárt: mentolos krém (légzéskönnyítő hatású), köptető szirup (kimondottan hányinger hatású), kamillás inhalálás (talán a legjobb eddig). Azért nem bírtam ellenállni a kísértésnek és éjfél után még belehörögtem az inhalálóba, hogy "Luke, én vagyok az apád!", mire "Mr.Darcy" finoman bokán rúgott, tényleg nem voltam hangos (a szörcsögést leszámítva), a köhögésre ébredhetett fel.