elgondolkodtam azon, hogy talán engem adoptáltak. Mármint a jelenlegi családom. Mert amikor álltam (helyesebben toporogtam, "m.v. tojós galamb" - Mr. D.) a térdig érő hókupac előtt azon morfondírozva, hogy vajon a "rossz" lábammal lépjem-e át, ami esetleg nem tart meg, vagy a másikkal, amitől megint csak a fájósra marad a súly, szóval ezalatt szeretteim a hóhegy túloldalán igencsak röhögtek és hangos "O-óóó és ajaj!"- kiáltásokkal biztattak (jelen kifejezéseket én szoktam alkalmazni véletlenül felmerülő probléma esetén). Apám, ezek átgázolnak mindenen, mint Hannibál a nyavalyás elefántjaival! Nos, ekkor kezdtem el az adoptáláson töprengeni, hiszen világosan látható, hogy a vér szerinti rokonság kizárt.
2 megjegyzés:
nálunk én vagyok az átgázolós, az uram a kerülgetős-fajta. a gyereknek mindegy, csak valaki vegye fel....az meg az én derekamnak nem mindegy, hogy ki lesz az áldozat...
:)))) én is kerülgetős fajta vagyok :))
Megjegyzés küldése