Szervizelés céljából felkerestem BiciklisTibit, aki évente átvizsgálja, lezsírozza, felújítja hűséges piros útitársamat. Az más, hogy egy banánköztársaság államadósságának jelentős részét fedezné az összeg, amit nála hagyok, de nincs mit tenni: szakember, ráadásul nagyon jó. Most is beadtam sárosan, kattogósan, néhol külsérelmi nyomokkal (cica, a drága, az ülésemet tanult meg karmolászni, így eső után kimondottan vizeslavór-érzés volt biciklizni, leszállni, értelemszerűen, szigorúan csak otthon) és visszakaptam ragyogóan tisztán, sérülésmentesen. A szakember megnyugtatott: évekig nem lesz baj vele, elvégre nem használom sokat.
- Dehogynem, sokat használom - így én önérzetesen. Elvégre naponta kettő-hatszor is megteszem a főtérre vezető távot, ami óvatos becslések szerint is van vagy három kilométer(!). Erre ő megkérdezte:
- Talán jársz túrázni?
Kértem, hogy nézzen rám, mire barátságosan elmosolyodott és udvariasan ennyit mondott:
- Ami egyiknek sok, az másnak kevés.
Maradtunk annyiban: keveset használom.
4 megjegyzés:
:-) Akkor én is keveset használom :-)
nekem meg nincs is :) és látszik....
Valóban csili-villi lett:))
Köszönöm, a nevében is.
Megjegyzés küldése