Mi egy emberként támadunk: irány a kínai (úgy értem: bolt)!
A Kamasz az első öt percben megjelenik egy cipővel. Na, most mindketten egyetértünk abban, hogy a 7-es út mellett munkálkodó ribanc sírva könyörögne ezért a cipőért, ergo: elutasítva.
- Akkor milyen legyen? - kérdezi dühösen.
Mi egymást túllicitálva próbáljuk a különböző cipőket a figyelmébe ajánlani - semmi eredmény: "Szar! - Ezt biztosan nem veszem fel! - Ronda"stb.
"Mr.Darcy" kb. 20 perc után feladja. (Ezek a mostani apák olyan puhányok! Bezzeg az anyák: kitartóak és kemények!)
Én még küzdök tíz percig, utána a vesztesek beletörődésével összenézünk "Mr.D."-vel majd egymás sarkát letaposva igyekszünk a kasszához a ribicipővel, hogy megvehessük neki. Azt.
 |
| Pihenésképpen varrtam Mr.D.-nek egy sokzsebes táskafélét. |
4 megjegyzés:
Ma már én is látom, milyen undormányokat vettem fel akkor, mikor az én akaratom volt ébredezőben. De akkor marha menő volt :)
Hagyd kibontakozni a kamaszt!!:))))
Jó, jó, de ha majd a melltartójába akarják dugdosni a nagy címletű bankjegyeket...
De legalább kényelmes? :o) Sose felejtem el a neonrózsaszín edzőcipőt, amit röpke két hét alatt utáltam meg, de egész ősszel hordanom kellett. :oD
Megjegyzés küldése