Zsófi

 Amikor szembetalálkozott a cicával (négykézlábas pozícióját tekintve szó szerint szemmagasságban), riadtan menekültek az ellentétes irányba. Azonban mégiscsak Zsófi volt a rémisztőbb, csöpp kis harisnyanadrágja fenekén ugyanis egy méretes oroszlánfej virított. Majd lehuppant az oroszlános részére, haragos kobold-képet vágott és zaklatottan kijelentette :
  - Szisssz! - ( sicc - a ford. megjegyzése).
Ami jelen esetben mindkettőjükre egyaránt vonatkozott.

Törvényszerű,

 hogy ha leesik, nyomban begurul valami alá. Mivel az eltűnésének irányáról sincs fogalmad (eltakarta a karosszék), mi mást tehetnél, mint szépen lekuporodsz és megpróbálod kicipőkanalazni. Így meglett: a macskakő, a körömlakk, az egértetem (szerencsére: mű) és két gumilabda.
 Az elem csak a harmadik próbálkozásra.

Elérkezett az idő,

 amikor vihogva nyújtogatjuk egymásnak a szemüvegünket, hogy a másik is megnézze azt a jó képet az újságban, de gyanítom nem lesz ekkora röhögés majd, ha a protkóinkat cserélgetjük össze...

Gaudeamus igitur...

 Szóval, megvolt: elballagott a lányka. Platformos cipő ide, pocséksál oda, összességében gyönyörű volt a nap. (Csak remélni tudom, hogy valami perverz kie örömet okozott az osztályfőnöknek, hogy utoljára még jól lerontotta a jegyeit, de mint tudjuk, ez már mit sem számít.) Egy Wass Albert idézettel foglalnám össze az elmúlt négy évet: " Én nem felejtem el és Isten is tud róla." Rábíznám...
Gyönyörű volt a kiscsaj, önfeledten kacagott, bájosan beszélgetett a vendégekkel, finom volt az étel, egy hangulatos park közepén van a vendéglő, hatalmas fák között, ebéd után sétálni lehetett a tó partján. Szerencsére a barátnője családja is ezt a vendéglőt választotta, így ebéd után hegedültek is nekünk. Hihetetlen szépen, sokszor összemosolyogva húzták, mit mondjak, sírtam. Láttam rajtuk, hogy ez most komoly, életük első szerelme a zene, örökre összeköti őket. Remélem így folytatódik ez az elkövetkező hét-nyolc évben! A rokonok tapsoltak, csillogtak a szemek a meghatottságtól, néhol a zsebkendő is előkerült. Sokáig beszélgettünk még, beesteledett, mire hazaértünk. Sok izgalommal vártuk, sokat készültünk rá, de megérte, ezt a csodás napot nem fogjuk elfelejteni egyhamar.

 Felvette a ribi ballagócipőt, odatipegett az apjához és félénken megkérdezte:
  - Milyen?
"Mr. Darcy" végigmérte, majd ennyit mondott:
  - Volt az a rajzfilm, ahol a lovak trappoltak... Ja, a Patacsata.

Most a ballagási előkészületek miatt nem sok időm van a gasztronómiára, ezért csak előkaptam egy leveles tésztát, virsli került bele és füstölt sajt és már rohanunk is tovább...akár a lovak a rajzfilmben.

Mr.D. szerel

  - Fel fogjuk állítani a medencét - jelentette be.
Nos, a medenceállítás nálunk olyan horderejű dolog, mint mondjuk... kannibál törzseknél a turistaszezon kezdete. "Mr. Darcy" már napokkal előtte kihirdeti az idejét. (Mindenki mondja le a programjait, ez családi összefogást igényel.) Ekkor (és csakis ekkor) megszállottan gereblyéz és füvet nyír és talajt egyenget és lecipeli a tetőtérből a hozzávalókat, nyög és fújtat, szorgoskodik. Mi, többiek a feladat nagyságától megilletődve lessük, hogy mikor kerül ránk a sor, hogy a (szent medenceállítási!) szertatásban részt vegyünk. Azután eljön ez is. Terítünk és kihúzunk és egyengetünk négy-öt percig. Ennyi. Ezután már csak víz kell bele és kész.
Most azonban légy került a levesbe, kiderült: lyukas. Mr. D. tétován körbejárta. Szinte láttam a pörgő fogaskerekeket az agyában: "a csíkos szigetelőszalag nem játszik, gumitömítés kellene meg ragasztó..." A szigetelőszalag után a dobogós második hely nálunk a csavarozóé. Ez az elmés szerkezet töltődik úgy két-három órát, azután behajtódik vele villámgyorsan néhány csavar (a hülyének is megéri!). Mikor láttam, hogy Mr.D. rakja a töltőre a csavarót, rögtön tudtam, hogy ennek rossz vége lesz. De amikor a megszállottság kis lángjaival a szemében elém állt, hogy ezt a kis bizbaszt vágjam kör alakúra, nem mertem tiltakozni. Lelki szemeim előtt megjelent a medence, amint a tűhegynyi lyuk a víz nyomása/ a csavar tágítása miatt széthasad, az a sok drága víz meg elönti az udvart (te jó ég, mi lesz itt!). Csavaró feltöltődött, Mr.D. szerszámos ládával felszerelkezve megközelítette a medencét, én odabenn lélegzetvisszafojtva vártam az elkerülhetetlent... és semmi. Egyszer csak vidáman megjelent, lehányta az előszobába a szerszámait és elégedetten közölte:
  - Jó lesz.
És úgy lett. Az én emberem a fizika törvényeire fittyet hányva MEGCSAVAROZTA a gumifalú medencét!

Végre

 vége.
Befejeződött.
Mindenki levizsgázott: volt, aki hegedűből és zongorából, volt, aki becsületből és emberségből...
Ezt a csokrot egy óvodás kislány nénikéje kérte tőlem. Lett benne egy csomó rózsaszín holmi: cukorka és pillecukor-fagylalt, rózsaszín masnis balerina habos-babos. A kimaradt cukroknak csináltam egy olyanféle tölcsért, amilyet a német iskolakezdők kapnak, beletöltöttem az édességet, hogy ha megkívánja a kicsi ne kelljen rögtön szétszedni a csokrot. Persze a rózsaszín masni itt sem hiányozhatott. Elég nagy örömet okozott. Mindannyiunknak.

Újságírótól hoztam, aki Ráczkevi Katától hozta, aki...

Megint egy...

Ilyen kis ártatlan vagyok. És kék szemű.

Virágos

 Volt ez a népnyelvben csak banyatanknak nevezett kerekes táska. Az enyém ronda. Láttam már szépet is ebből a típusból, csak ugye, az ára... Gondoltam el nem ronthatom, vagyis rondább már nem lehet, próbáltam kicsit kipofozni. A színharmónia terén kihívásokkal küszködik, ugyanis csak itthoni anyagokból dobtam össze (értelemszerűen NEM tartok kék virágot itthon), de sokkal jobb, mint korábban. Viszem is Dorozsmára, hogy kincsekkel töltsem meg...

Városunkban, mint más felekezeteknek, a zsidó hitűeknek is volt saját temetőjük. Ide visszalátogatnak évente egyszer a rokonok, hozzátartozók. Nem számít ritkaságnak ilyenkor az ortodox hagyományoknak megfelelően öltözködő (valljuk be: számunkra azért feltűnő) kalapos, pajeszos, hosszú kabátos emberek látványa, akik csoportosan járják a várost. Nyilván vannak olyanok is, akik most találkoznak velük először. Korunk facebookon szocializált két kamaszlánya láttukra összemosolygott:
  - Odanézz, próféták!

A nadrág

 Morgolódik, dörmög, ajtót nyit-csuk, nyit-csuk, nyit...
  - Mi a gond? - kérdezem.
  - Valami baj van ezzel az ajtóval: nem lehet becsukni. Talán a szőnyeg, vagy le kellene venni és megcsiszolni az alját - morfondírozik.
Könnyekkel a szememben (mégse röhöghetem ki nyíltan!) kitántorgok hozzá és rámutatok a probléma okára: a hófehér ajtó tetején száradó sötétbarna nadrágra...
  - Ja, ott nem néztem!
És epres Pavlovát ettünk és röhögve kérdezgették, hogy:
  - Még egy orosz balett táncost?

 Néztük a Csisz-t, barátaink tévéjén 3D-ben. (Emberek, hogy mik vannak...!) "Mr. Darcy" megjegyezte:
  - Itt van ez a Tabáni János, ez aztán nem változott semmit.
  - Egyébként István és igenis hatalmasat változott: félénk és zavart volt, most pedig mosolygós és magabiztos, még a maga módján jóképű is - keltem a védelmére rögtön.
  - Na, azért nem kell túlozni - morogta - de legalább most nem sír...

A képen a mi saját csillagaink: a Makói Ifjúsági Szimfonikus Zenekar (vezényel: Deák Sándor), Bartók Kórus és vendég kórusok a Hagymaház színpadán. Dalra Hívó Koncert 2012.