Morgolódik, dörmög, ajtót nyit-csuk, nyit-csuk, nyit...
- Mi a gond? - kérdezem.
- Valami baj van ezzel az ajtóval: nem lehet becsukni. Talán a szőnyeg, vagy le kellene venni és megcsiszolni az alját - morfondírozik.
Könnyekkel a szememben (mégse röhöghetem ki nyíltan!) kitántorgok hozzá és rámutatok a probléma okára: a hófehér ajtó tetején száradó sötétbarna nadrágra...
- Ja, ott nem néztem!
És epres Pavlovát ettünk és röhögve kérdezgették, hogy:
- Még egy orosz balett táncost?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése