Káosz

Napokig takarítottam, mostam, mosogattam, főztem, hogy aztán legyen egy kis láblógatós, filmnézős, sütimajszolós nyugi. Elégedetten és hullafáradtan leterítettem a kirázott rongyszőnyegeket és ágyba rogytam a jól végzett munka örömével... és ez az öröm el is tartott hajnali ötig (ami tulajdonképpen hajnali négy volt, csak mi elfeledkeztünk az óraállításról), mikor is csobogó hangokra ébredtem, valamint arra, hogy a fürdőszoba (igen, az a csodálatosan kisúrolt) mocsári területre hajaz, a lépteim nyomán hangosan cuppogó fürdőszobaszőnyeg tanúsága szerint. Szeretem az ilyen élményeket megosztani "Mr. Darcyval", ezért megálltam az ágya mellett és szép halkan a fülébe suttogtam, hogy csőtörés okán neki most nagyon gyorsan fel kell kelnie.
Azt hitte hülyéskedek, de amikor kibotorkált a tetthelyre, a nedves élmény azonnal felébresztette és vidoran megállapította, hogy legalább meleg. Mármint a víz, amiben tapicskol. Én meg morogva hozzátettem, hogy akkor még drága is. A nagydarab textíliát ki kellett volna teríteni, hogy lehetősége legyen megválnia a víztartalma jelentős részétől, aminek egyetlen gátja az volt, hogy odakinn szakadt az eső. Két napja. Ott brainstormingoltunk a nedvesedés közepén, mikor is megjelent a Kamasz, közölte, hogy k%va korán van és mit lármázunk mi itt, amikor ő még javában aludna és mindenki elmehet a... és szépen húzott vissza az ő rózsaszín habos-babos ágyacskájába. Mit volt mit tenni, kicibáltuk a szőnyeget, leszereltük a szanitert (a beletört csavarral együtt) felitattuk a vizet és most megint épp úgy néz ki a lakás, mint a hadszíntér és tényleg csak kisebb vendégség lesz nálunk és totálisan a legrosszabb formánkat tudjuk hozni. Ember tervez...