Panaszra semmi okom: megkaptam a navigációt, így most már akár a világ végére is, ugyebár... és tényleg, valahol egészen messze elhatároztam, hogy beugrom az utamba eső kisboltba vételezni két sóskiflit és némi kefírt, de úgy döntöttem erre a kis időre nem kapcsolom ki a szerkentyűt (bekapcsolás, újraprogramozás miegyéb), lecuppantottam tehát a töltőjéről és lazán a kézitáskámba rejtettem. És akkor ott, a 346-os áfészboltban a parizeres pult és a tejes hűtő között tisztán csengő géphangon, szépen artikulálva megszólalt a táskám:
-
Az első lehetőségnél fordulj balra!
A mellettem álló fejkendős nénike kiejtette a kezéből a csészés Delmát, utóbb összeszedtem neki. Ám korunk gyermeke, egy térdig érő, égővörös hajú kiskrapek merőben másképp reagált. Fülig szaladó szájjal erősen megrángatva a rábízott felnőtt kabátujját, felrikkantott:
- Anyuuuu, a néni robot? Ugye robot?!
13 megjegyzés:
Hatalmas:))))
De jót mosolyogtam ezen :)
:) és mit találtál balra?
Hát ezt felolvastam... dőltünk. :-)
Én is....mi is...
Ez csúcs!:-))))))
hihi, ez az írás világszám:) bocs, de hangosan felnevettem...
:))) Hát én itt vihogok! :)) Köszi :)
Mióta olvastam, ezen röhögök...
-most már a család is!
:)))
:D hahaha :D
Bocsi, de én is jót nevettem... :)
Köszi, Anita
Könnyek szöktek a szemembe:) persze a röhögéstől!:) bocsi:)
ej, Dóri, nagy a csend... remélem, nem a GPS..
Megjegyzés küldése