Azt is szeretem

 amikor nem kevés fontoskodással végigjárja a lakás összes óráját és az aktuális időzóna szerint állítgatja, precízen, mint valami kis könyvelő öregúr: szemüvegben, összpontosítva, tökre el tudom képzelni ilyenkor kötött kardigánban, papucsban, 20 év múlva. És nem tudok haragudni rá, hogy összezutyulja itt nekem a jól felállított rendszeremet, amelyben mindig tudtam, hogy a fürdőszobaihoz 10 percet hozzáadva... a konyhaiból levonva ötöt, a karórám pont nyolccal több és a telefonom is legalább hattal. Hoppá, ez utóbbiról nem is ő tehet, mert az magát állítgatja, tehát ott megmaradt a 6 perc, vagyis a számomra pontos idő. A többi meg egy darabig még az unalmasan egyhangú időt mutatja, de ha nem veszi észre úgyis visszaállítgatom, mert egyszerűen így kell lennie.
Apropó: kardigán. Apósom /szobafestőként/ kért a háziasszonytól egy darab rongyot a fal letörléséhez - kapott egy szakadt szvettert. Ő törölt, majd vidáman kurjantotta:
  - Lekardegánoztam!