A sarki kávézóban beszéltük meg a találkozót. Leadtuk a rendelést: 5-5 apró pogácsát kértünk (itt papírtasakba teszik, roppant helyesen, újrahasznosítható, ugyebár) teát, üdítőt. Azután elmerültünk a beszélgetésben, több évtizedes barátság a miénk, van témánk bőven. Ő egyszer csak meglepetten felpillantott:
- Te, hány pogácsa volt a te zacskódban? - kérdezte.
Gyors fejszámolás...
- Hét.
- Az enyémben is - mondta.
Kisvárosi marketing.
9 megjegyzés:
Nem lehet, hogy az apró pogik még apróbbak lettek? És így kompenzálják dolgot, hogy ne legyen reklamálás a méret miatt? Bocsi én már mindenhol a "hátsó" szándékot látom...
én ilyenkor azt szoktam mondani: Isten tartsa meg a szokásukat...:)
Ti igazán pozitívan gondolkoztok! Viszont NEM darabra adják a pogácsát, hanem súlyra. Ezért a morgás.
Velem mikor kávézol már? Lassan csak fényképről foglak felismerni! :))
Akkor más a helyzetkép. Így már értem.
Cselesek.
Hiányoztak már a kis élcelődéseid:))
Megérte várni.
Klasszikus piaci marketing:
-Kérek egy almát.
-Kicsit több lett, kettő. Maradhat?!
Ha kedves hozzá az eladó kiszolgálása, akkor mosolyogva el szoktam fogadni és magamban mindig a fenti viccet mesélem hozzá :o)
Limara: bármikor,ha szeretnéd.
Jutka:köszönöm.
Névtelen:ha kedves, vagy rászorult öreg nénike, akkor én is örömmel adok érte többet,de ha csak "átvágnak" azt nagyon nem szeretem.
Megjegyzés küldése