Már akkor gyanakodnom kellett volna, mikor egy romantikus(!) filmet ajánlgatott. Hogy feltétlenül meg kell néznünk. Családilag. De nekünk együtt biztosan.
Szóval. A film elég szirupos volt. Indult onnan, hogy a macsó főhős és csöppet hisztérika felesége veszekszik, hogy kinek kellene bevásárolnia a halálosan fontos munkája után, meg, hogy ki viszi tisztítóba a ruhákat. A későbbiekben a b.nej bevágja a briliánsgyűrűt a fiókba és bejelenti, hogy válni akar. Ekkor a vehemensen ordítozó férj megretten és igyekszik visszafordítani ezt a helyzetet: virág, ajándék stb. A feleség csodálkozik és nem tolerál.
- Az arcomba köpött - panaszolja mellőzöttségét az apjának Macsó.
Na kábé itt gondoltam szunyálni egyet, boldogulnak ezek nélkülem is egész jól.
- Nézned kell! - erélyeskedett "Mr.Darcy".
Morogva emlegettem fel neki, hogy ő bezzeg a közös mozizásaink ötödik percében szokott bealudni, de hajthatatlan volt. Hirtelen támogatót is talált:
- Most arcul köpöd?! - vihogott a Kamasz.
Megnéztük. Tényleg. Fenomenális volt.
Végre nyugodtan mosogathattam a szép új konyhámban, mire kicsörtetett hozzám, megállt a konyha közepén és két karját az égnek lökve felkiáltott:
- Hát látod, drágám, mennyire szeretlek?!
Kénytelen voltam neki elmagyarázni, hogy az ott egy másik pasi volt és egy másik nőnek udvarolt, miközben ő a kisujját sem...
3 megjegyzés:
:))))
De szeret, ez a lényeg :)
És melyik film volt ez? :o)
én csak jelezném, hogy hiányzol. nekem, speciel, nagyon...
Megjegyzés küldése