Csomag

 - Csomagot hoztam - így a hang a telefonban.
  - Boltban vagyok, kábé három perc és jövök - feleltem ismeretlenül.
Ott állt az autó mellett és igencsak csúnyán nézett. Próbáltam mosolyogni, hogy enyhítsem kicsit a haragját, amiért is nem tartózkodom a nap minden pillanatában otthon és késleltetem (amúgy tényleg) fontos munkájában.
  - Rossz a címe! - mondta haragosan.
Na, komolyan megsértődtem. Príma kis címem van, amit a házszámmal is tudok igazolni (hogy az enyém, azt azzal tudom bizonyítani, hogy kulcsom van a kapuhoz és amit az is alátámaszt, hogy az odabenn tartózkodó véreb nem mar halálra belépéskor és... a tulajdoni lap merre is lehet, ha gyorsan beszaladok mennyi idő alatt is tudom előkeresni, hogy megmutassam neki?)
  - Szerintem semmi baj a címemmel - vágtam vissza.
  - Fél óráig tartott, amíg bejutottam a lépcsőházba, megmásztam az emeletet, erre maga elköltözött! - adta továbbra is a sértettet. Akkor leesett: a jóember valahogy megtudta a korábbi címemet és azon keresett, fel nem tudom fogni miért.
  - Tíz éve költöztünk - mondtam békítőleg, mert tényleg sajnáltam a lépcsőmászásért.
  - És miért nem jelentette a diszpécsernek?!! - ordított nem túl hangosan.
  - Akkor most figyeljen, elmondok néhány dolgot, mivel szállítmányozással foglalkozik hasznát fogja venni: a röghöz kötöttség intézménye megszűnt, történelmi ismereteim szerint...Ebből kifolyólag az emberek költözködnek, utcát, várost, országot cserélnek néha többször is, ahogy szociális és anyagi helyzetük lehetővé teszi. Azért, hogy mégis fellelhetőek legyenek, van ez a cím-hülyeség, ami pontosan megadja, hogy adott időben éppen hol elérhetőek. És ez az én aprónak nem nevezhető dobozomon is világosan fel van tüntetve, ami pont ott volt fél óráig az orra előtt, amíg várt a lépcsőháznál, simán le tudta volna olvasni, hacsak nem direkt fejjel lefelé tartotta. Arra a kérdésére, hogy miért nem szóltam a lakcímváltozásról a diszpécsernek csak annyit tudok felelni, hogy sajna még nem tudom kiszámítani, hogy ki, mikor küld nekem csomagot, ez is meglepetés, ami nem volt előre bejelentve. És nagyon köszönöm, hogy meghozta, ám néhány tánc- és illemóra nem lenne felesleges befektetés.
Azzal aláírtam, becipeltem (a csomagot) és nem hívtam meg kávéra a fickót.