A Sugár Pláza forgóajtaja egy percre megtorpan, leáll. Nos. Ezt kifelé már tudtam. Ám lehet tippelni, hogy ki sikoltott fel beszorulási pánikkal a hangjában befelé menet? Hozzátartozóim harsány röhögéssel nyugtázták a reakciót, míg a többiek kicsit távolabb húzódtak ettől a szemmel láthatóan dilinyós bagázstól. Igen, az IKEÁban jártunk.

Fotó: Google képkereső

Mostanában rákattantunk a sorozatokra: Trónok harca, Breaking Bad, Revolution, The Walking Dead... Azért figyelmeztettük a Kamaszt, hogy ha egészségügyi vizsgán azt a kérdést kapja, hogy: "Mit tenne egy frissen balesetet szenvedett, de semmi életjelet nem mutató embertársával?" arra azért nem az a helyes válasz, hogy: "Fejbe ba vágom egy szívlapáttal, hogy megszüntessem az agy és a mozgásszervek összeköttetését." Hanem keressen inkább valami tankönyvízűbb választ.

Azért mutat némi rezignáltságot a tény, hogy a pedagógussztrájkról nekem az ugrik be, hogy végre egy tüntetés, ahol nincs helyesírási hiba. Az élet apró örömei.

Zsebtücsök

 - Kislányom, ne szopogasd azt a pénzt, mert piszkos, arról nem beszélve, hogy mi lesz, ha lenyeled?! - aggodalmaskodik (méltán) egészségügyis anyuka.

Mire a bölcs atya:
  - Annyival értékesebb lesz a gyerek.

Noel

Most kaptuk a szomszédból. Aggódtam érte, mert olyan kicsi még.
  - Ha nem érezné jól magát nálunk, akkor feltétlen visszahozzuk - ígértem.
  - Ha netalán nem érezné jól magát nálatok, nyugodtan hajítsátok át a másik szomszédba.  A kovácshoz - javasolta Tűzoltózoli, mint  szerető korábbi gazdi.

De azért szeretjük

A cica valami hihetetlen rossz szaglással rendelkezik. Előfordult, hogy a hosszan kikönyörgött ételét sem vette észre, mert épp másfelé nézett, amikor letettem elé. "Mr. Darcy" csak aranyorrnak hívja.

Nem könnyű

A Kamasz vezetni tanul. Oktatózolinak príma kis történetei vannak. Ott van például a Mamapicifia, aki az anyukájával jár vezetni.
  - Anyu, nem tudok beszállni a kocsiba!
  - Vedd le a hátizsákodat kisfiam. Meg a kabátodat is, meleg lesz.
  - Kabát?!
  - Tudod, az, ami a hátizsák alatt van.
Meg van még Csilluska, aki négy éve(!) tanul vezetni.
  - Akkor itt csináljunk egy y-fordulót - javasolja Oktatózoli.
Csilluska sírva fakad.
  - Mi a baj?
  - Elfelejtettem hogyan kell...

Ma megtanultam,

hogy aktív álláskereső akkor is tart magánál pár önéletrajzot, ha csak az utcára megy ki sétálni.

Török átok...

Szomszédaink (nevezzük őket egyszerűen Tüchtigéknek) régóta elhanyagolt házfala most elérkezettnek látta az időt és szép komótosan beomlott. Az udvarunkra. Legott átsiettem Tüchtignéhez. Nem, a redőny nem akkor szakadt le, amikor bekopogtam, hogy megosszam vele a kis problémánkat. Ő nézett nagyot "nahát!", majd eltöprengett a dolgon. Úgy egy hétig. Ekkor megjelent a Tüchtig-fiú, átmászott a lyukon, fejét vakarva szentségelt egy darabig, majd ő is visszavonult gondolkodni. Négy-öt óra múlva láttam ismét, mikor is felült a beszakadt fal tetejére, míg értő segítője egy csákánnyal bontani kezdte a fal alját. Nem tudom mire számíthattak, de az a fránya gravitáció, ugye... Tüchtig-gyerek csak könnyebben sérült. Feltápászkodott, majd kicsit imbolyogva, néha négykézláb dobálni kezdte a vályogdarabokat a saját portájukra. Serénykedését ritkán megszakította, hogy kiöntse a port a cipőjéből. Amikor elfáradt, kedélyesen megkávéztak a lyukban, majd fogott egy ajtót, betámasztotta a falmaradékhoz, két félméteres cukorspárgából kötött egy-egy takaros masnit mindkét zsanérjára (szerintem pusztán dekorációs jelleggel, lehetetlennek tartom, hogy azt a fennmaradó 30 centit bárhova is kikötötte volna) és azzal az ígérettel, hogy holnap folytatja elkerekezett a lemenő nap fényében.
Szerintem lesz folytatás...

Sose mosom le...

"Mr. Darcy" az ország másik felében rakott pénzt a számlára, ami ugyan az én nevemen van, de a közös kiadásokat rendezzük róla. És igen, volt pofája a megjegyzés rovatban feltüntetni, hogy "szexuális szolgáltatás". Nem megyek mostanában bankba.

Párbeszéd éjfélkor

Mohamed épp harmadszorra számolt újra bennünket és végre indulni készültünk nyitott ajtó mellett (természetes légkondicionálás) mikor egy pasi ugrott fel a buszra és izgatottan odakiáltott neki:
  - Há!
Mohamed érdeklődve:
  - Há?
Pasas dühösen:
  - Há!
Mohamed türelmesen:
  - Há.
Pasi némileg megnyugodva:
  - Há!
Mohamed határozottan:
  - Há!
  - Há! - köszönt el a fickó és lelépett.
A "há" valószínűleg  egy többjelentésű szó lehet errefelé.

Kutyus

Akkor már több napja dolgoztunk együtt. Napról napra csendesebb és szomorúbb lett. Csak a kutyánk tudta úgy-ahogy megvigasztalni. Míg simogatta, néha-néha elmosolyodott. Nagyon sajnáltam. Másnap felmentem a közösségi oldalra. Megvallom őszintén: nem sűrűn járok ide. Nézegettem a bejegyzéseket, ekkor megpillantottam Aranka megosztását (aki azon kívül, hogy a legelhivatottabb könyvtáros, még lelkes állatvédő is) és ott egy elragadó kölyökkutyus képét, rögtön tudtam, hogy ő kell nekünk!

Keresgéltem, hogy hol lehet örökbe fogadni. Na ná, hogy Karcagon. Sohasem járunk arra. Ekkor bevillant, hogy "Mr. Darcy" a hétvégén Nyíregyházára készül üzleti ügyben. Google a barátunk, ugye, azonnal megnéztem, hogy milyen messze van tőle: közel volt. Egy gyors telefon és máris a szavát adta, hogy elhozza a csöppséget. Az állatmenhelyes csaj (Timi) nagyon kedves volt, miután fél órát beszéltünk (és megesketett mindenre, ami szent, hogy jó helyre kerül a bébikutya) megígérte, hogy a miénk lehet, sőt abba is belement, hogy bármilyen későn is érnek oda, ő kiadja a kutyust, dobozzal, rongyocskával is ellátja. Elég viharosra sikerült ez az átadás-átvétel egyrészt mert szakadt az eső, másrészt mert hibás címre vitte őket a GPS ( a helyi populáció láttukra már készítette a kondért, de szerencsére sikerült kimenekülniük) ám így legalább egy órát késtek a megbeszélthez képest, amit Timi a kutyussal a kocsijában töltött, miközben izgatottan telefonálgattunk körbe-körbe. Végül csak sikerült. A Kamasz hazáig dajkálgatta (húúú, de édes, milyen puha, tartsuk meeeg!), itthon egy éjszakára konyha-karanténba került, majd másnap bemutattuk a gazdinak. Volt nagy meglepetés!  Azóta mindketten szorgalmasan gyakorolnak: ki azt, hogy hogyan lehet egy lépcsőfokot bevenni legurulás nélkül, meg az alvósdobozba bekászálódást fennakadás nélkül, ki pedig balettos lépéseket sajátít el lábai között gurulászó kutyagombóccal. És megint mosolyog, még a telefonba is!

Így mentett meg az én tündérlelkű barátnőm egy kidobott apróságot.

Esküvő képekben

Talán az egyik legszebb nyári nap volt. Még mindig nehezen tudom megérteni, hogy hogyan lett mindebből

itt

végül is ez

 

 dekorál

tűz

és dekorál

gyűrűpárna

és csokor

                                                                
 doboz a jókívánságoknak

mi ilyen lapokon kívántunk

              
                                                     Sok boldogságot a fiataloknak!

Ez utóbbi két kép Naszradi András munkája, a többi képért köszönet Bajusz Emesének, aki valami fantasztikus látásmóddal rendelkezik és kitartóan fényképezett egész éjszaka. Sok szép képet kaptunk tőle.

És köszönet a többi segítőnek is, aki kötözgettek, aggattak, kigubancoltak, asztalokat állítottak, virág hegyeket cipeltek, szalvétákat gyűrűztek és elviselték a feszített tempót, amit diktáltam! (Többször elhangzott velem kapcsolatban a hajcsár kifejezés..Nem is értem!) És persze a családomnak is óriási hála (nem tudom hányszor ebédeltünk úgy, hogy az ölünkben egyensúlyozgattuk a tányért, esetleg a laptop tetején) köszi, hogy engedtétek nekem, hogy játszadozzam kedvemre ezek alatt a hónapok alatt!

Megesik nálunk

hogy miután majd' egy órát késik a grillezésről, "Mr. Darcy" hazaállít egy maréknyi stoppossal.
  - Ezeket meg honnan szedted?
  - Szolnokról, voltak többen is, lehetett válogatni.
Miután jóváhagytuk a döntését, Anikó barátnőm angolul kérdezgette őket. Kiderült: stoppos versenyen (?!) vannak, Németországból kell eljutniuk Macedóniába, 60 csapat indult. Elláttam őket ásványvízzel, írtam nekik egy hatalmas Déva feliratot (mai célállomás), a nyakigláb fiú kipattant a kocsiból, bemutatkoztunk, nice to meet you meg minden, a Kamaszt behajtogattuk hangszerestől a fennmaradó helyre (őt kamarapróbára kellett elfuvarozni) és már ott sem voltak. Mr.D. a határig vitte őket, eléggé örültek. Este bejelöltük egymást a Facebookon. Jó utat Marleen, Teresa és Frederik!

(H)ideges

Fotó: Google képkereső

 Csak egy sült krumplit kértem. (Jelzem: a családom két frissen sültet evett, tehát nem lehetett panasz a bevétel miatt.) Kihozta hidegen. Nem tudom, ettetek-e már hideg sült krumplit? Na jó, leszámítva azt a szilveszteri buli utáni hajnalt, de dögöljek meg, ha akkor is jólesett. Visszaküldtem udvariasan. Betették a mikróba, pár perc múlva megkaptam újra. Ehetetlenül. Köszönöm a vendéglátást!
P.S: Egyébként semmi bajom a hellyel, szoktunk itt enni, még vendégeket is vittünk oda, pont a jó konyha miatt, de akkor meg mit kell kicsinyeskedni, nem értem...

Megcsinálta!

Fotó: Google képkereső

 A Kamasz sikeres KRESZ-vizsgát tett. Elsőre és 15 perc alatt. Itthon volt ugyan jobb részeredménye is: 5 perc alatt 100%, de "Mr. Darcy" figyelmeztette, hogy el ne mondja a többieknek, mert tutira megverik... Már nézegetik a kocsikat.