Voltak először a galambok. A mi verébdeszkánkon szerettek üldögélni. Viszonylag hamar meguntuk a töménytelen galambkakit - átköltöztettük őket Szomszéderzsiékhez. Már a galambokat. Ekkor egy verébpár költözött a tető alá, azóta nagy- és dédszülők, a verébkaki kisebb. Nemsokára megpillantottuk a baglyot a tetőtér ablakában. Szerencsére Szomszédibolya felől (értsd: bagolykaki nem játszik). Azután meghallottuk a harkályt. A villanykarót kopácsolja. A rigók gyönyörűen énekelnek. Most megjelentek a seregélyek is. Élethűen utánozzák a biciklicsengőt, a telefont, a nyikorgó kaput, a kocsi risztóját és a krákogást is. Párszor megszívattak, hogy valaki áll a kapu előtt. Ehhez még jön az udvaronként legalább két kakas (nulla időérzékkel: bármely órán képesek kukorékolni, viszont csak néhánynak van rekedt, agyondohányzott hangja) pár liba és kacsa (nem néma) és a legjobbak: a kacagó gerlék. Tiszta madárrezervátum, lehet irigykedni.
8 megjegyzés:
Teszem is :-) bár én a kakasokon már állítottam volna... a pontosság kedvéért...(höhöhö)
Ez így teljesen jó... :-)
Bagoly az nincs, de kecske van a szomszédba... és kakas is, az sem tudja mikor kell kukorékolni...és kutyák... szóval egy egész állat sereg.
Kavics, hidd el: én is szeretnék. Mikor délután fél háromkor elordítja magát, hogy "kruuu-kruuu-kruuu", mert a kakasnyelvet sem beszéli tisztán, hát én...
Chanson, némelyik igen.
Vera, a kecske az tényleg durva. Nálunk is volt az utcában.
Hát, ezentúl még többet fogok rád gondolni, mikor hallgatom az itteni koncertet. És jó kedvem kerekedik majd tőle.
:-D nem a kakas és a nyelve az idegen... ;-)
És időközben egy kakukk is beköltözött. Tényleg már csak ez hiányzott.
Örülök, hogy ratalaltam a blogodra, nagyon elvezem a stilusodat!
Es a kakasokert irigyellek is kicsit :)
Megjegyzés küldése