Mivel esküvő készülődik a családban, megígértem a rokonoknak, hogy szétnézünk menyasszonyiruha-ügyben, mert világosan emlékeztem, hogy tavaly, mikor az "A" helyszínről átrohantunk a "B" helyszínre én láttam egy olyan boltot. Bemegyünk, van rá időnk.
Odaértünk. Tényleg csak néhány dolog változott tavaly óta: 1. felújítás miatt totálisan szétverték a városnak azt a részét, ahová mi igyekeztünk 2. nincs "A" és "B" helyszín, mert felújítás miatt, ugye... 3. azon a hídon, ahol át kell menni a bolthoz, most nem lehet közlekedni, mert... Megkérdeztem tehát a magyarul jó beszélő portás bácsit, hogy nem tud-e esetleg egy másik menyasszonyiruha-boltot. Ő odahívott egy fiatalembert, tolmácsolta a kérdésemet, az jó alaposan végigmért, majd a térdét csapkodva hatalmas röhögésbe kezdett... nem kellett hozzá tolmács. Ekkor határoztuk el, hogy valahogy csak átverekedjük magunkat az építkezésen. Ennek következtében gyalogoltunk vagy négy kilométert törmelékeken, saras pocsolyákon át, találtunk is egy sörfesztivált, körbejártuk az egyetemi épülettömböt, megnéztük a meseszép könyvtárt kívülről, végül visszatértünk a kiindulási helyre, mialatt csak kétszer tévedtünk el. Nem lett menyasszonyi ruha, lett viszont fejenként két vízhólyag. Tehát ebben a részben is tartottuk a koreográfiát.
Szereplés után behajtogattam a fájós lábamat a kocsiba, Mr.D. vidáman énekelte a Fürge rókalábakat, én megígértem neki, hogy amint talpra tudok állni feltétlenül megrúgom, ő meg csak röhögött.
2 megjegyzés:
:)) Felvidítottad a reggelem :))
Hűű, valaki megváltoztatta az avatarját! Jó a kép.
Megjegyzés küldése