Minden nyáron

eljön az a pillanat ( a tavalyi kivétel, hiszen nyár se volt szinte), mikor " Mr. Darcy" kiadja az utasítást: "medence állítás!". Na, ekkor, családi összefogással gályázunk álló nap a rohadt melegben gereblyézünk, homokot szórunk, teregetünk, egyengetünk, húzkodunk és vizet töltünk, ő csatlakoztat és összeszerel, majd néhány óra elteltével így kiált:
  - Kész a medence, jöhettek fürödni!
És akkor látom rajta a büszkeséget, hogy megcsináltam nekik, most biztos jó lesz, nyár, medence, pancsolás, ezt tutira élvezni fogják. És beleül a (jeges) vízbe, demonstratíve.  Akkor előóvakodunk mi, talpig fürdőancungban és beledugjuk a lábunkat finnyásan, hogy háát, nem túl meleg, meg nekem jó így állva is, majd rövid időn belül a Kamasz futamodik meg elsőnek még hegedülnöm kell...majd nem sokkal utána az ő jó anyukája csinálok vacsorát, nem vagy éhes? És ott marad egyedül és nem ismeri be a vereségét, még kitart vagy fél órát a (hideg) vízben, míg végül beóldalog és akkor szorosan meg kell ölelnem, mert annyira szeretnivaló, hogy kitalálja nekünk ezt a medencés dolgot és mi kimondottan hálátlan dögök vagyunk, mikor Ő annyira aranyosan lelkes. Minden nyáron.