Ez már

 teljesen olyan, mint a Micimackóban: "Esett és zuhogott, és megint esett, és megint zuhogott." Először a nyugágyat mosta el, majd a kerti garnitúrát és a grillsütőt. Nadrág és zokni után tapogatóztunk a szekrényben. Én tényleg nem bírom a hőséget, de azért ennél pár fokkal melegebbet engedélyeznék. Vagy nálunk is igaz lesz a mondás: "Még emlékszem a tavalyi nyárra: egy szép keddi napra esett..."



Ja, esésről többet egy szót se!Legalább van kedve az embernek bekapcsolni a sütőt. Én Limara receptje alapján sütöttem csirkemájas pitét.

Itt éjszaka

 olyan mély a csend. Ahol korábban laktam, ott mindig lehetett tudni, hogy mennyi az idő. Csak a külső zajok alapján. Amikor bezárt a sarki tánc- és illemtanterem a bejárati rács tompán puffant a járdán, egy merészre ittasult fiatal belekurjantott az éjszakába majd a nyomában felcsapó röhögés is elhalt, olyankor egy kicsit csend volt, de nemsokára megjött a tej a sarki kisboltba, elindult az első tuja és az Éliker autója is meghozta az árut a közértbe. Kovács bácsi berúgta a Verhovináját, "menni kell a gyárba" és az éles hang még pár pillanatig ott pattogott a tömbházak között. Álomittas kutyasétáltatók halk motozása hallatszott, becsapódott egy elfelejtett ajtó, elindult lefelé a lift, majd  kávéfőző bugyborékolta ki magából a forró nedűt és valahol lezúdult a víz.  Kinyílt az ajtó, megéreztem a forró kávé illatát, ő rám mosolygott: "Jó reggelt".

Fehér

Finoman szólva nem vagyok a fehér-rózsaszín-púderkék árnyalatok nagy rajongója. Másokon  tetszik, megnézem ha jól áll, de én nem szívesen hordom. Viszont minden másban szeretem a fehéret, imádom a svéd bútoráruház színeit, mintáit, elemeit és a country-stílust is. Szerintem pont ide passzol ez a bevásárló táska, amelyet itt találtam. Hiába minden, meg kellett varrnom. Tudom, hogy a színe miatt nem túl praktikus, meg biciklin hordhatatlan, mégis az egyik kedvencem lett. Kicsit módosítottam rajta, mert az anyag nem adott ki több fodrot, így a fülekre már nem jutott, de sebaj. Természetesen rózsával kellett díszíteni.

Egy filmben kérdezte a kislány a papájától: " Honnan tudod, hogy tetszel valakinek? Olyankor csókolózni kell, vagy várni kell a negyedik osztályig?"

Ezt a szépséget itt nálunk a világvégén fotóztam. Egyébként lakókocsi és egy jófej fiatal srác és családja járja vele a világot.

Vacak éjszaka

 Hiába nyugtatgattam magam: "Nem baj, ha zümmög, legalább azalatt az idő alatt se csíp másutt", nem számított, lévén hajnali fél kettő és az idegesítő zaj nem akart megszűnni... Így maradt a forgolódás. Lassan eltelt az éjszaka, naná, hogy elaludtam, reggel 8-kor sikerült hullafáradtan kikászálódni az ágyból. Szuper, akkor ugrott a mára betervezett baráti látogatás, marad a varrás csupán. Így legalább ez is elkészült.

Látszik, hogy óóóóriási szükségem lenne egy cikkcakk ollóra. Valakinek esetleg eladó?

Papírzsebkendő tartó.

Egy kis alpinista.

Az a fényes tekintetű macskaanya.

Kész

 Hetek óta halogattam már. Annyira meleg volt napközben, éjjel meg hogy veszi ki magát, ha nyitott ablaknál varrok? De szerencsére megérkezett a várva várt enyhülés, így több elmaradásomat is sikerült bepótolnom. Ez szintén egy újrahasznosított farmer, most ajándékba készült, remélem elégedett lesz vele a tulajdonosa. Íme a nagy mű:

Egy duci modellel.

Jó nagy, pakolós szatyor.

Béka

Amikor építkeztünk a kőművesek első teendője az volt, hogy kitámasztották a frissen berakott bejárati ajtót egy lapáttal, igényesen. Amit az orkán erejű szél úgy lekapott, mint egy tollpihét. A szépreményű nyílászáró szilánkosra tört. Több esetben is javítottuk, ám az alján van egy rés, amin a levegő és az apróbb állatok simán bejutnak, ha a másik ajtó nincs becsukva. Most épp egy béka kullogott bánatosan a belső tér felé. Mi sikítva tájékoztattuk erről a sajnálatos körülményről "Mr. Darcyt". Ő trükközött, de nem tudta lábban kisegíteni az állatkát, így megfogta kézzel(!). "Fúj, azonnal moss kezet Domestossal! Kétszer!" - így a hisztisebb nem. Mire ő beletörődően: " Talán inkább vágd le."

Ezeket csináltam az elmúlt napon. Majd mutatom, hogy mire kellett.

Bazár 1.

Talán ennyi év után bevallhatom, hogy három ország határán élőként hamar megismerkedtem a csempészés fogalmával. Nem, semmi törvényellenes, csupán kihasználtuk a lehetőségeket: az  olcsóbb helyen vásároltunk és a másikon adtuk el. Ezt felénk szép magyar szóval seftelésnek hívják. Már kora ifjúságomban rájöttem, hogy az az állapot, amikor szüleim suttogva vitatkoznak közelítvén ahhoz a csíkos sorompóhoz, majd felöltik a csak erre az alkalomra tartogatott mosolyukat, az a vegytiszta családi kirándulás, amit már csak azért is illik élvezni, mert nincs más. Hamar megtanultam nyugodtan és természetesen ülni huszonöt darab teavajon, miközben magamhoz öleltem a mackómat, kis pulcsijában jó néhány fájdalomcsillapító tablettával. Valamelyik országban nagyon olcsó volt minden, csak szinte semmit se lehetett kapni. Egyik boltba belépve azonban elámultam: óriási üvegekben sorakoztak a cukorkák a szivárvány minden színében. Alig tudtam választani belőlük. A csalódás akkor következett, amikor rájöttem, hogy szinte mind egyízű. És az az egy se jó. Érdekes dolgokat vettek a felnőttek, a mai napig nem tudom, hogy kinek adták el. És persze a benzinturizmus. A szomszédos város gyönyörű régi templomát még sose láttam, de esőben, hóban, sűrű ködben is odatalálnék ahhoz a kihalt benzinkúthoz, ahol az óriási fűtéscsövek húzódnak, valahol a város túlsó szélén...( folyt.köv.)

Finom reggeli kávé.

Murphy szerint az üzletkötés az a pillanat, amikor két egymás tekintetét figyelő úriember belefárad a hazudozásba.

Cica

 Amikor előhozta az anyja és elmúlt az a sündisznószerű beállás: a Kamasz lelkesen vizsgálgatni kezdte az alját (mint tudjuk: oda van felírva) és megállapította, hogy kislány. El is neveztük Szofinak. De hancúrozás közben egyre gyakrabban látjuk a hasát és már nem annyira egyértelmű. "Hogy fogjuk hívni, ha mégis fiú?"- kérdezte aggodalmasan a gyermek. " Akkor legyen mondjuk...Szó-fa "- vágta ki diadalmasan "Mr. Darcy".

Amikor a hörcsike sétál.

Mondjuk(?)

A boltból kiszaladt egy kisgyerek: "Pisilni fogok." Mire a hosszúkörmű, széprefodrászolt anyukája kis bosszúsággal megjegyezte: "Úgy van, h..gyozzál csak ide az ajtóba!" Hogy egyesek milyen szép árnyaltan tudják kifejezni magukat...

Egérlyuk

Itt  láttam ezt a jópofa falmatricát, nagyon megtetszett. Megfestettem. Csak megfeledkeztem az alapvető kőműves/szobafestő életfilozófiáról: ami nem látszik az úgyis jó. Vagyis az a fal, ami gyönyörű simára van glettelve szemmagasságban elég durva és szemcsés (glettelen) az egérlak mélységében. (Lehet, hogy megismétlem majd, ha rá tudom venni a férfiembert a hiánypótlásra.) De addig megteszi.

Házitündér

Van úgy, hogy a legnagyobb jóakarat ellenére sem sikerül. Maximális tiszteletem a gasztrobloggereknek, akiknek mindig minden körülmények között megy. És még csodaszép képeket is tudnak készíteni az alkotásaikról. Én sajnos az átlag magyar háziasszony szintjén állok. Vagy néha még ott sem. A napokban például sikerült olyan vacak ebédet megalkotnom! Nem is értem: a hozzávalók jók voltak, a minimális konyhatechnika, amit kifejtettem csak a szokásos, a végeredmény azonban valami földöntúli kotyvalék, amitől nagy vehemenciával óvtam kis családomat, mert mégiscsak szeretem őket valahol. Míg kivitték a kutyának (nem mertem vele mutatkozni) én villámgyorsan elmosogattam, nyoma se maradjon! Azután megnyugtattam őket,nincs ok aggodalomra: holnap nem főzök. Mire a Kamasz: "Szuper, ma sem ettünk, holnap se eszünk." "Ne akarjál már mindig enni!"-szóltam rá. Erre "Mr. Darcy": " A kis torkos". Májkrémes kenyeret vacsoráztunk, azt nem lehet elrontani. Dilisházitündér.

Néha azért eszünk is. Mondjuk, látszik, hogy mikor volt...

És néha máshol vagyunk.

Ők még otthon is elvesznek.

Szótárazok

"Mr. Darcy"-nak jelenése volt. Próbálta rám kenni, mint korábban, ám én csuklóból hárítottam. De elkésett. Mondom neki: "Készülj fel a dörgedelmes kiosztásra, amiért nem voltál ott időben." Mire ő: "Nemáizéemmög."
"Nemáizéemmög???" -kérdeztem rá a problémára. "Már nem is szokott szólni" - fordította le. Ez milyen: már nem csak írni lusta, hanem beszélni is! Ha ez így megy, szótárt kell hozzá használnom.

Én vagyok?

Nagyon szeretjük a társasjátékokat. Persze, többgyerekes család lévén nem volt más választásunk: muszáj volt megszeretni, hiszen 2-3 gyereket folyamatosan le kell kötni valamivel, vagy irtó nagy zűrzavar támad. Sokféle játékunk van, szinte mindet használjuk folyamatosan. Másoknál házibulival telt a szilveszter, zenével, tánccal, nálunk hajnalig, de minimum éjfélig tartó társasjátékkal. Szerettük ezeket a hangulatos napokat, ha eljönnek a Fiatalok, gyakran még most is elővesszük a Cluedot és játszunk órákig. Téli szünetben, karácsony táján mindig feltűnik nálunk egy-egy puzzle a sokdarabosból, szépen kirakjuk körben a keretet (mindenki tudja, hogy így kell, nem?) és akinek éppen ideje van, az lekuporodik mellé és keresgél, illesztget. Egyik legrosszabb döntésem volt, amikor a konyhaasztalra engedtem kirakni, mert ugye ott annyira kényelmesen neki lehet ülni. Tényleg, viszont három hétig az ölünkben tálcával étkeztünk az ágyon. Szeretünk még kártyázni, a gyerek óvodás kora óta römizik és kanasztázik (igen jól), de a sakk, az észkerék és a torpedó se kerül a szekrény mélyére. Azt hittük, már mindent láttunk, amikor baráti tanácsra beszereztünk egy Catan-t. Az aztán mindent visz! Nem véletlenül olyan népszerű. Mi imádjuk. Ha egyetlen játékot lehetne magunkkal vinnünk (mondjuk nyaraláskor, mondjuk, ha eljutnánk nyaralni), biztosan ez lenne az. Általában hármasban játszunk és "Mr. Darcy" előszeretettel ragadja magához a bankos szerepét, ami aztán olyan kijelentéseket eredményez, hogy " nekem, a Kamasznak és még valakinek egy érc..." mert ugye hárman vagyunk: ő, a gyermek és én. Nehéz kitalálni ki lehet az a még valaki..., de annyira beleéli magát, hogy nem bíbelődik ilyen apróságokkal. Ebben a játékban nincs annyira fontos szerepe annak, hogy ki dobott, gyakran elfelejtjük ki következik. De amikor "Mr.D." felrikolt, hogy "Még én vagyok? Nem? Akkor én jövök!", hát azt nem lehet nevetés nélkül kibírni. Természetesen MINDIG ő van. Vagy legalábbis ő következik. Tisztára, mint egy óvodás.

A Catan telepesei egy többszemélyes táblás stratégiai játék, melyet Klaus Teuber talált ki. A játékot először Németországban a Franckh-Kosmos Verlags-GmbH & Co. (Kosmos) adta ki 1995-ben Die Siedler von Catan néven. A Catan telepesei világszerte elterjedt, már huszonöt nyelvre lefordították. 1995-ben megszerezte Németországban az Év Játéka címet. 1996-ban az Egyesült Államokban megszerezte az Év Táblás Játéka címet.

Tejautomata másutt.

Csak szólni kell, ugye?

Be kell vallanom, hogy a tegnapi bejegyzés fő gondolatsora nem éppen tegnap íródott, de mivel éppen oda, a vízpartra készültünk ismét, gondoltam jó lesz: tartalom és forma megfelelő, meg ugye mi is változna? Akkor most elmondom: rengeteg dolog változott! A régi szocreál-típusú fogadóépületet lebontották, helyére valami igazán szép, lépcsős dolog épül, félig kész már a térköves járda is, amin anélkül tudsz lejutni a folyóhoz, hogy nyakig merülnél a sárba/homokba, szép faszerkezetes, köríves tusolókabinok, öltözők épülnek. Azután megépült a drótkötélpálya, amin át tudsz suhanni a Maros felett, persze vissza is. (Még valami vízügyi engedélyre várnak, de azután használható.)

Ééés megépült a Maros-parti kalandpark! Itt drótköteleken és fára erősített teraszokon lehet eljutni A pontból B-be. Van felnőtt és gyerek pálya is, a felnőtt magasan, a másik kb. egy méterre a földtől. Védőfelszerelésben lehet mászni és fontos, hogy megfelelő cipőben legyen az ember. Sajnos, mi nem tudtuk kipróbálni (lábujjközes papucs NEM megfelelő!), de elhatároztuk, hogy legközelebb jövünk és mászunk.

A segítők udvarias, kisportolt fiatalemberek, türelmesen magyarázták a mászási technikát és mentettek is, ha arra volt szükség. És van még mászófal is és olyan óriás pókhálószerű mászóka a kicsiknek, több is.

És emellett az árak is szimpatikusak: a gyerek jegy 500,-Ft, a felnőtt 1.200,-Ft, a büfében egy kávé 100,-Ft és szendvics, jégkrém, üdítő, édesség is kapható. A kiszolgálás mindenütt tökéletes, barátságos, udvarias. Ha a közelben vagytok, érdemes ide kilátogatni, végre egy egész napos program a családnak, mi tollast és társasjátékot is vittünk, így miután kinézelődtük magunkat, rácsodálkoztunk az újdonságokra, leültünk egy asztalhoz egy jégkrémmel és játszottunk az árnyékban. Találkoztunk kedves ismerősökkel is, jót elbeszélgettünk, igazán mondom remek napunk volt!

"Élj a mának, ne a mamának, ments a vízből katicákat!"

Hatalmas vihar volt: égzengés, villámok. A Kamasz felriadt és nyomban átköltözködött hozzánk. "Mr. Darcy" félálomban felhorkant: "Dörög, én meg itt félek egyedül" - és nyugodtan aludt tovább...
Megmagyarázhatatlan jókedv kerített hatalmába. Mert ha megvizsgáljuk a helyzetünket, az anyagi gondokat leszámítva, nem kell rögtön a szamuráj kard után keresgélnünk. Egészségesek vagyunk (viszonylag), szeretetben élünk, francba a képeslapházikókkal, nekünk ez jutott, ezt kell szeretni. Az életet nem élhetjük máskor csak most.

Pattanjunk tehát kerékpárra és irány a vízpart! Elengedhetetlen programpont a katicamentés. Más városokban kincsként kezelik a vizet: beépítik a település életébe: sétálgatni lehet a partján, horgászni, csónakázni. De nem nálunk: itt úttalan utakon több kilométer zötykölődés után jutsz le a vízhez és ott sincs semmi. Tudom, épp eszű vendéglátós nem nyit itt üzletet, mert zárás után mindent ellopnak, ami nincs lebetonozva. Néha még azt is. Kedvesmosolyú barátnőnk mutatta, hogy vandálok szétvertek egy igencsak masszív kemencét, amiben sütögetni lehetett. Talán afölötti dühükben, hogy olyan messze kellett érte menniük. Nem értem, miért nem építik ki a folyópartot a városhoz legközelebbi szakaszán? A Maros a miénk, nem kellene mostohagyerekként dugdosnunk mindenki elől.