Először a cica vakarózott. Hajnalonta hangos trrrrrr-ekre ébredtünk. Olyan kis ügyetlen, hogy nem képes mindig visszahúzni a körmeit, így gyakran foglyul ejti magát szőnyeggel, takaróval. Jelen esetben meg kikarmolja. Több helyről kértünk tanácsot, segítséget, végül kihívtuk a cicadokit. Talán bosszús lehetett, ahogy megérkezett, de amint meglátta a cicát, elmosolyodott: "Hófehér." (A könnyebb elképzelhetőség miatt: Brad Pitt fiatalabb kiadásban. Nem, nem a cica.) Megtapogatta, simogatta, vizsgálta. Cica békésen tűrte, ő mindenkit szeret. Azután kapott egy szurit, meglepődött. Azóta ha csak megáll az a bizonyos autó előttünk, cica szédítő sprinteléssel távozik valami titkos helyre, előkeríthetetlenül. Most már azonban mi is vakarózni kezdtünk, gyaníthatóan egy kiterjedt bolhakolóniát sikerült felnevelnünk. Így esedékessé vált egy újabb vizit. Jött, mosolygott, a kérdéseinkre türelmesen válaszolgatott és ismét csak beoltotta a cicát, vakarózás ellen. Mi meg lefújtuk bolhairtóval a lakást. Amikor a kedélyek kicsit megnyugodtak elkezdtük írogatni mi is a teendő. "Miket mondott még?" "Mikor is kell azt az izét?" - kérdezgettük egymástól és bosszankodtunk, hogy elfelejtettük. Most meg elárultam. Ígérem, "Mr.Pritt", legközelebb jegyzetelünk.
 |
| Kinn maradt a nyelve. |
3 megjegyzés:
Édes vagy Dóri, és a történet is, és remélem tudod, hogy Dr. vagy Mr. Pitthez bármikor bizalommal fordulhattok! Dóri, ha már mindenkinek van nálatok egy pót találó neve, egyszer elárulnád nekem, természetesen a nyilvánosság szigorú megkerülésével, engem hogyan hívtok, amikor éppen nem vagyok veletek? Tényleg annyira érdekelne!
Kedves Fevi, mi a blogbarátokat, különös tisztelettel kiemelvén a gasztrobloggereket csak és kizárólagosan az általuk választott néven, vagy blogcímen emlegetjük múlhatatlan szeretettel.
Ez a Mr Pitt nagyon tetszett :-)
Megjegyzés küldése