Útlevélre volt szükségünk. A Kamasz akkor még karonülő volt, illetve még az sem: csak úgy tudott ülni, ha támasztottuk a hátát. Lefényképeztettük hát apukája ölében, szélesen mosolygott, kivillantva egyetlen fogacskáját ("Hókuszpók" - szólongatta kedvesen a Papa), kitöltöttük a megfelelő nyomtatványt, majd irány a Hivatal! Rövidebb sorbanállás után bejutottunk, a Hölgy olvasott, megszemlélt, majd rámutatott:
- Nincs aláírva.
És ebben tökéletesen igaza volt.
- Hol írjam alá? - készségeskedett "Mr. Darcy".
- Maga sehol, az igénylőnek kell - így a hivatalos.
- Fél éves - mutattam rá, pedig a tény az előtte heverő papíron szereplő dátumból prímán kikövetkeztethető volt.
- Mindegy, ez a szabály.
- Én aláírhatom helyette? - kérdeztem.
- Meg ne próbálja! Az okirat hamisítás lenne!!
Ezzel a gordiuszi-csomóval, irattal, fényképekkel, meg a gombócforma gyerekünkkel elhagytuk az épületet. Mi legyen? Ha megkérünk valakit, hogy írjon alá, az éppen olyan okirat hamisítás lesz, mintha magunk csinálnánk. Valahogy rákerült az a név. Visszavittük. A papírt, a képeket és a kisdedet. Hölgy olvasott, ellenőrzött, majd kérdőn ránk nézett.
- Viharos gyorsasággal tanul a gyermek, a jövő héten óvodába íratjuk - mosolyogtam rá kedvesen.
Persze nem, csak elmentünk nyaralni.
5 megjegyzés:
:DDDDDDD Te kellesz nekem a reggeli kávémhoz! Veled indul jól a napom! :)))))
Aranyosak vagytok!:)))
A hölgy nem változik:(
Köszönöm!
Aztaaa :DDD itt kuncogok a gép előtt :DDDD
Majd megtudod...
Megjegyzés küldése