Kék lesz, talán

( Íme, a követendő magatartás. Én meg itt jártatom...)

Meg lehet nyugodni: lesz nyakkendő. Mármint a ballagáson. Az ugyan még nem derült ki, hogy hogyan is lesz kiválasztva, mert szerinte azok a nyolcadikos gyerekek, akik képesek észben tartani az őket tanító tizenvalahány pedagógus névnapjának dátumát, majd azt megelőző napon bonbont vásárolni nekik és méltóképpen felköszönteni őket az osztály nevében, szóval ezen gyerekek tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy a cirka kétszáz méterrel arrébb lévő butik kirakatából kiválasszák a nekik megfelelő színű, mintájú kravátlit. ("Ebből káosz lesz!") És az is felmerült, hogy nem kell még megvásárolni ezeket, mert a gyerekek sokat nőnek. Tényleg, különösképpen kinövik a nyakkendőiket. És (bocs, nem tudom, hogy jutott idáig a diskurzus) teljesen felesleges márciusban fényképezkedni, elég lesz áprilisban is, mert ő tapasztalatból tudja, hogy  ilyenkor nagyon sokat változnak. Én meg tapasztalatból tudom, hogy vannak szülők (megkockáztatom: nagyszülők) akik prímán felismerik a gyereküket akár az óvodás képén is. De lehet, hogy ez nálunk genetika. És az osztálypénz-megtagadás ellen egyetlen jó módszer létezik: az osztályszámla. Ennek a megnyitásakor ugyanis azok, akik egy, esetleg két éve nem fizetnek, annyira elborzadnak önnön renitens magatartásuktól, hogy fejvesztve rohannak befizetni az elmaradásukat. És az is kiderült, hogy hiába próbál lila fejjel ordítozva vádaskodni valaki, ha mi többiek képesek vagyunk gondolkodni, érvelni és csak mélyen sajnálni tudjuk őt. És tényleg nagyon kulturált a mi szülői közösségünk, mert röhögni szigorúan csak akkor szoktak, ha hazatérve megosztják családjukkal a tapasztalataikat.
És előre elnézést kérek azoktól a gyerekektől (köztük a sajátomtól is), akik ma azért fognak büntető dolgozatot írni, vagy büntető felelésre hívatnak ki, mert a tanárnő sajátosan értelmezi a külön vélemény fogalmát.