Malacka

Lassan nyitotta ki a szemét, a redőny rései között halványan beszűrődtek a  napsugarak. Gyorsan lemászott a hatalmas ágyról, felkapta kis köntösét (nagyon ki tud hűlni reggelre a szoba), papucsot húzott (bár jobban szeretett mezítláb végigtrappolni a gangon, de az csak nyáron volt szabad) és a konyhaajtóhoz futott, az alsó ablakszemet már felérte ha kicsit pipiskedett, bekukkantott remélve, hogy a megszokott látvány fogadja majd: Tata, orrán csontkeretes szemüvegével fonott székében üldögélve böngészi a Szabad Földet, míg Mama a tűzhelyen lévő kakaót vigyázza: le ne égjen. Az asztal meg van terítve hármójuknak reggelihez. Ám ezen a reggelen minden másképp volt. A konyhában asszonyok sürögtek, ebédre való hús sült finoman illatozva, mindenki nevetgélt és megpróbált egyszerre beszélni. Mi történik itt? Eszébe jutott, hogy tegnap valami disznóölést emlegettek és hogy le kell hozni a nagy vájlingot a padlásról. De mivel ő egy kukkot sem értett ezekből, teljesen kiment a fejéből a dolog. Akkor hát ez történik most? Micsoda izgalom! Már az is jó, hogy mindenki itt van és teljes egyetértésben teszi a dolgát.
  - Felébredtél? - kérdezte Mama - Menj csak vissza, hozok langyos vizet a mosdáshoz!
És hozta is kis lavórban a finom meleg vizet, a pöttyös fogmosópohárral együtt. A kislány megmosdott, felöltözött, megfésülködött és elégedetten szemlélte göndör barna fürtjeit a talpig érő tükörben:
  - Tisztára, mintha Anyuka csinálta volna! Na jó, majdnem.
Azzal szaladt megnézni milyen kalandok várnak még rá a mai napon.  
                                                                                                              folyt.köv.