- Rendben, azonnal hozzálátok - mondta ő.
Néhány nap múlva beállított.
- Kész van, megnézed? - kérdezte büszke elégedettséggel.
- Hogyne.
Kibontott egy csomagot és tartalmát óvatosan a szőnyegre helyezte. "Sarki zöldséges" - hirdette a tábla.
- Ez nem az enyém - jegyeztem meg, mint valami amatőr Sherlock. Ő visszacsomagolta féltő gondossággal, majd ugyanígy kicsomagolt egy másikat.
- Ez piros - mondtam.
- Igen, de amúgy jó? - alkudozott.
- És semmi nyomtatott nagybetű - hiába no, ilyen príma megfigyelő vagyok.
- Igen, de amúúgy jó?
Ekkor kezdtem érezni, hogy a bal szemem sarka picit rángatózik. Mi vaaan? Hogy a viharba lehet így elcsellózni egy egyszerű táblát?! Valami bojkott van talán a narancssárga festékre, vagy végérvényesen elvesztette a nagybetűs sablonját? Ő állt, a meg nem értett művész alázatával és nézett reménykedőn. És akkor megsajnáltam.
- Amúgy jó - kifizettem, s ő boldogan elkerekezett.
Mert azért, mindennek ellenére, a nyíl mégiscsak balra mutatott.
7 megjegyzés:
:))) Már vártam a reggeli vidítóébresztő írásodat. :))
Követeljük azt a novellás kötetet!:)
De csak mert amúgy jó volt, ugye? :o)
Köszi, lányok!
...és mi volt ráírva? Medora otthona ? és a nyíl mutatott balra???
Igaza van Limarának:
most már egybe kell kötni ezt az egészet. Kettő darabot már szeretnék is rendelni.
:)))) ez jóó! :)))
Nem, kedves Millefiori, ez a korábbi vállalkozásom reklámtáblája volt, mert a "székházunk" két épület között bújt meg, kicsit nehezen fellelhetőn. A szeretettel leadott rendeléseket jobb híján fejben tartom. És nagyon köszönöm.
Megjegyzés küldése