- Csigacsináló estéket tartunk, gyertek el, szeretettel várunk! - invitált bennünket.
Bármit is jelentsen ez a titokzatos meghívás, olyan kedvesen mosolygott hozzá, hogy elhatároztuk: ott leszünk. A helyszínen azután fény derült a titokra: a kiszombori Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör egy újabb kezdeményezéséről van szó, csigatésztát fogunk készíteni, a hagyományok szerint, kézzel.
Zsuzsi mosolyogva és lelkesen elmesélte a "csiga-történelmet", amiben volt egy kis tarhonya is, mert (mint megtudtuk) mindkettőt csak itt Szeged környékén csinálták korábban az ú.n. tarhonyás asszonyok (tarhonyás kofák árultak a szegedi piacon), sőt: egyszer még tarhonyakongresszust is tartottak, a népszerűsítése végett. A csigát meg kalákában készítették az asszonyok a hosszú téli estéken, miközben beszélgettek, énekeltek. Így tettünk mi is, hófehér abrosszal leterített asztal mellé ültünk, előkerültek a gyúródeszkák, az apró fa szerkezetek.
- Még édesanyámé volt - mutatta büszkén a csigacsináló készségét egy többszörös nagymama.
És ezzel nem volt egyedül, szerintem jól mutatja a rangját ennek az apróságnak, hogy éveken, évtizedeken át őrizgették a háztartások, akkor is, ha már régen csak bolti csigát vásároltak, kényelemből.
Megtudtam, hogy fél kiló liszthez 5 tojás kell és semmi más, no jó, ha túl kemény lenne:
- Mög köll szentölni égy kis vízzel.
És összegyúrni, pihentetni egy negyed órát, amíg kifényesedik. Azután addig nyújtani, amíg átlátszik alatta a gyúródeszka mintázata, majd derelyevágóval előbb csíkokra, majd kis cakkos szélű négyzetekre vágni, amit azután már csak meg kell pödörni a csigacsináló picike fával. És három napig szárítani. Öröm volt nézni, hallgatni ezeket az édesanyákat, nagymamákat, ahogy magyarázták, mutatták a számukra olyan természetes dolgokat. És volt ott fiatal lány is, gyönyörű, szabályos tésztagurigák peregtek ki a keze alól. És énekeltünk népdalokat, ahogy nagyanyáink is valamikor régen. Hangulatos este volt, olyan régiesen szép. Köszönjük Mária Hortensiások, hogy befogadtatok, köszönjük, Zsuzsi, hogy gondoltál ránk!
7 megjegyzés:
"Tarhonyakongresszus" - ez tetszik!!!!
27 évvel ezelőtt mentem férjhez. Viszonylag nagy lakodalmunk volt 120 fővel. Akkor csináltam csigát életemben előszőr és azóta is utoljára. Akkor bezzeg nagyon utáltam, de most csinálnék is szívessen, csak eltünt Nagyanyám célszerszáma:( Én is elmentem volna veletek, csak az a baj, hogy nagyon messze laktok!:)
Gyerekkoromban én is segítettem nagymamámnak (mamukámnak, ahogy a családban neveztük) a csigapödrésben. Közelebbi időben munkatársam nagymamájától vettük, a lányaim kedvence volt a csigaleves. Balatoni nyaraláson nagyot nézett a recepciós, mikor ezt elmeséltem, azt hitte, hogy éti csigából főzzük a levest, az messzi egzotikus Vásárhelyen :) Mostanában nem eszünk, mert a bolti csúf utánzata az otthoninak. (Lemaradtam volna a mesés rózsás anyag bemutatásáról?)
Fantasztikusan jó volt, örülök, hogy én is veled mehettem!:))
Rendelkezem én is csigakészítő alkalmatossággal:) talán 18 éve készítettem utoljára irgalmatlanul nehezen értem a végére talán ezért adtam fel:( Valószínű közösségben nem olyan unalmas.
Egy kérdésem van mire tekertétek fel a cakkos szélű négyzeteket? Halvány emlékeim szerint a fácskára feltekerve igen nagyok lettek a csigák a levesbe befőzve. Annak idején ha jól emlékszem mintha kettévágott kerékpár küllőkre tekertük volna a lakodalmi húslevesbe szánt csigákat.
Emlékszem , jó hogy írtál róla..
Lehet hogy egyedüli vagyok aki nem tud itt irni? ez a harmadik irásom... vajon mit csinálok rosszul?
Andi, hidd el: jól érezted volna magad.
Anonymous,de jó volna újra azokkal a kedves nagymamákkal együtt lenni!Nem, még semmi nem készült a rózsás anyagból.
Limara, ütős páros vagyunk. Meg csigacsinálós is.
Jutka, tényleg volt, aki küllőre tekerte fel. Kérdeztem is: honnan veszi? Mire ő: hát egyszerűen csak kiveszed a bicikli kerekéből. Mire én: a Cruiseremből??
Vera, látod mégis sikerült! Csak le kell görgetni.
Köszönöm, hogy írtatok!
Megjegyzés küldése