Történt egyszer, hogy kies városunkba látogatott az aktuális miniszterelnök átadni/megnyitni (a történet szempontjából érdektelen). Épp piacos nap volt, s mi buzgón vadásztunk rebarbarára/csicsókára/valamire, mint mindig. Ekkor megütötte a fülemet (miközben vettem két szép állású paszternákot) gasztroblogger barátnőim csicsergése, miszerint Gordon hozzánk látogat. Az agyam rögtön összerakta az információmorzsákat és földrajzi, nyelvi korlátokra fittyet hányva már láttam is magam előtt amint a főtér kellős közepén áll a látványkonyha és Gordon ordítva dirigálja városunk elöljáróit:
- Képviselőkém, mi van azzal a kakashallal??!
- Vendéglőském, ez neked félig átsült, b..sszus?!
Rögtön eldöntöttem: ezt nem hagyhatom ki és főleg, hogy tömegeket fogok erre toborozni! Lelkesen mondogattam is mindenkinek, hogy Gordon RAMSAY jön a konyhájával ezt mindenkinek látnia kell! Nos. A barátaim rendesek, senki nem hülyézett, csak néztek furán. Hanem amikor rájöttem! Elsőre az ugrott be, hogy a piacot ebben a városban soha többé nem látogathatom. Utána megfogadtam, hogy keresek egy mohos fát és elkövetkező éveimet annak odvában fogom eltölteni és lehet, hogy szakállt is növesztek, de beszélni tutira nem fogok többé senkivel.
4 megjegyzés:
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Ezen jót mulattam. :o) És jók az ilyen barátok.
Ciki :-D
De jóóó!
Imadlak! :)
Megjegyzés küldése