Szeretem

 ezt a várost. Igen, lehet fanyalogni a mérete miatt, meg, hogy a világvégén van és nincs túl sok szórakozási lehetőség, megértem. Ám az olyan otthonülő-, egy jó könyvvel félrevonuló-típusnak, mint én, tökéletesen megfelel. El lehet menni egymáshoz vendégségbe, lehet jókat beszélgetni egy finom kávé mellett és kerékpárral be lehet járni az egész várost könnyedén. Tudom, hogy a nagy divatcégek nem itt nyitják aktuális butikjukat, arra ott van a közeli nagyváros, meg mozi sincsen, amit kicsit sajnálok. De kedves emberek laknak itt, az utcán végigsétálva sok mosolyba botlok. Tetszenek a virágok, a gondozott parkok, a gyönyörű új, vagy patinás épületek, a szobrok, a kovácsoltvas kerítések. Ezek bőségesen kárpótolnak azért, mert nem mehetünk el "plázázni" szombat délután és ahelyett, hogy körbe-körbe sétálgatnánk a kirakatokat bámulva, mi inkább kibiciklizünk a barátnőimmel a Maros-partra és dumálunk egy jót a hatalmas fák alatt. Kisváros - kis élet.