Akció-óóó

 Őrült betűmániás vagyok. Ha az orvosi rendelőben várni kell (és miért ne kellene?) én kábé ötvenszer elolvasom a stroke tüneteit, a heveny vakbélgyulladást és a megelőző védőoltások jelentőségét. Ezért, amíg 8.58-tól 9.00-ig bejutottunk a bevásárlóközpont kiszemelt részlegébe már tudtam, hogy akció van, garantált ajándékokkal. Beszereztük az óhajtott lábbelit, a mosolygó pénztárosok egymást túllicitálva dicsérték választásunkat, ám az akciós kupont osztogató hölgyről csak annyit tudtak mondani, hogy ott a standja és biztosan rögtön befut majd. Jó, gondoltuk, beugrott még valahova reggelit venni, vagy elszaladt a gyerekkel az oviba, majd visszajövünk kicsit később. Elintéztük egyéb dolgainkat, majd visszatérve 10.00-től 10.50-ig róttuk vigasztalan köreinket, egyre a kuponos hűlt helyét lesve.
  - Na, ebből elég, segítséget kérünk! - lelkesítettem "Mr. Darcyt".
Közeledett ugyanis egy délceg fiatalember, biztonsági egyenruhában, fülében az Elnök embereiből jól ismert rádióval, ó, gondoltam, ennek csapata van, egykettőre megkeresik nekem a célszemélyt. (Mint tudjuk: "a biztonsági őr az az ember, aki azért van, hogy az erősen belökött ajtó ne csapódjon a falnak"(Murphy), de gondoltam van egy alternatív felhasználási lehetőség is.)
  - Elnézést, Uram, segítene nekünk? - villogtattam  legszebb mosolyomat - a promós lányt keressük.
A szemöldöke a hajvonaláig szaladt.
  - Promós lányt?!
  - Tudja, van Önöknél ez az akció x forintnyi vásárlás után kalácsot és teát adnak.
A szemöldöke kétszer megkerülte a fejét.
  - Nem tudom, én csak most jöttem...
Akkor itt most nem mennék bele olyan alapvető részletekbe, hogy ez az akció 10 napja tart és ebből a szempontból a 10 órai munkakezdésnek semmi jelentősége...
  - Értem - mondtam empatikusan - de nem lehetne segítséget kérni ezzel -ütögettem meg a láthatatlan rádiót a fülemen - hátha a kollégái...?
Ám láttam az arcán, hogy itt bizony nem lesz segítségkérés.
  - Jó, akkor turbán nem lesz marad az ajtós felhasználási lehetőség - morogtam és elrángattam az időközben megvidámodott "Mr.D"-t, hogy tegyünk még egy legeslegutolsó kört a promós stand felé, hiába, ami jár, az jár.
És láss csodát: megjelent Ő, mint egy durcás Csipkerózsika (így beazonosítva - több ízben elment mellettünk korábban - vásárlónak tűnt), odaadta a ticketet, megkaptuk a finom meleg kalácsot és teát, happy end. (Hogy ehhez egy teljes órát bolyongtunk a kihalt bevásárlóközpontban, mint Hamlet hajdanvolt édesatyjának szelleme, ez meg igazán legyen a mi problémánk.)