Talán említettem már, hogy töménytelen szabadidőmben kereskedelemmel foglalkozom. Egy kft. termékeit népszerűsítem. Viszonylag stresszmentes munka: talpig bizalomkeltő mosolyban bemegyek a boltba, nem akarok eladni semmit, nekik van szükségük a termékre, én csak hozzásegítem őket a kölcsönös elégedettség reményében. És működik. De azért néha belefutok egybe. Most ez is. Az árakról kérdez.
- Bruttó árakat mondok... - kezdem, de azonnal félbeszakít:
- Mi az, hogy bruttó? Hogy csak a gazdaboltoknak adja ennyiért? - nem lehet nem kihallani a gúnyt a hangjából.
- Hogyne, uram - válaszolok cukrosan - tudja, mifelénk is pont ezt jelenti a "bruttó" kifejezés.
1 megjegyzés:
már annyi butaságon mosolyogtam mostanában, most sem esik nehezemre:) (elnézést. nem bírtam kihagyni)Nálunk ott szoktak alkudozni, ha kézhez kapják az árajánlatot, hogy mennyivel lenne olcsóbb ha ők (megrendelő) venné meg az anyagot, valamint esetleg segíthetne e vésni vagy kábelt húzni.. na inkább hagyjuk..
Megjegyzés küldése