Ó, szép fenyő...

 Végül is mégis csak lett Karácsony. Vettem egy csukott esernyőt (fenyőfa gyanánt) tényleg nincs több ága max. 6. "Mr. Darcy" belefaragta. Ferdén. Mindig ferde. A Kamasz megjegyezte:
  - Ez minden idők legrondább fája.
  - Pszt, még meghallja! Majd kicsit több díszt teszünk rá - csitítottam. Mire ő felröhögött:
  - Erre? Hová??
De végül több doboznyi gömb, három égősor, boák végtelen tömege és ezüst lametták beborították Őrondaságát. Így már majdnem szép. Közben hallgattuk a "vidék rádióját": "lecsókolnám a százéves ráncokat" brrrrr! "a szándék meleg" hűűű. Végül elérkeztünk a karácsony mélypontjához: egy fiúbanda karácsonyi reggae nótájához. Következő szentestére be kell szereznem egy cd-t, hogy fadíszítés közben nálunk is a Csendes éj és az Ó, szép fenyő szóljon, hogy kellően csillámporos, angyalkavárós hangulatba kerüljünk, mert ez a tegnapi elég nonkonformistára sikeredett. A hangulatot megmentendő gyújtottunk csillagszórókat, bontogattunk ajándékokat, édes kis porcelánt vettek nekem a vintage konyhámba. A kamasz kapott koktélruhát (fellépésre mindig kell valami új darab) nézegette:
  - Mi ez?
Édesapja segítőkészen:
  - Gúnya...
Végül Mr.D. elvitt bennünket karácsonyi fényeket nézni. Én meg cserébe csináltam neki melegszendvicset. Príma kis karácsony.