Fotó:Google |
- Jó napot kívánok, a hagymáért jöttem! - így én, nyájasan.
- A Karcsi küldte? - ő, gyanakodva.
- Igen, a Karcsi - én, megnyugtatóan.
Óvatosan szemügyre vesz. Úgy 3 percig.
- Én kinyitnám magamnak - tanácsolom.
Megteszi. Most az utcán méreget. További 3 perc.
- Be tud állni?
- Hogyne, beállni még beállok, de, hogy a cirka 40 fokos lejtőn megpakolva a sárban nem tudok kijönni az udvarról az szinte biztos.
- Akkor mi legyen? - aggodalmaskodik.
- Ki kell hozni a hagymát - javaslom én, a kreatív.
- Maga kihordja? - ötletel.
- Biztos nem - hárítok csípőből.
- Nem hozott senkit, aki megpakolja?
- Nem mondták, hogy hoznom kell valakit pakolni.
- Hááát akkor nem tudom, hogy lesz megpakolva, mert nekem súlyos műtétem volt, meg leszakadt a szemem, az asszonynak kivették a veséjét...és sorolja az élettel összeegyeztethetetlen hiányosságaikat vég nélkül. Én udvariasan végighallgatom, mert nem vagyok egy tapló.
- Hát jó, akkor én leléptem, beszéljék meg a többit Karcsival, viszontlátásra! - mondom, hogy nem vagyok tapló.
- Most elmegy?!
- Mire várnék?
- Ez a Karcsi egy szemét, mindig így intézi a dolgait.
- Majd jól rúgja s...be a nevemben is.
- Talán a napszámosok ki tudják hozni a hagymát.
- Talán - így én, mert mit vitatkozzak.
És lőn. Kihozták.
7 megjegyzés:
:D
"Én kinyitnám magamnak" - ez jó!
Nahát! Kész csoda, hogy eszébe jutottak a napszámosok! Nem is értem...
És akkor velem akarta kihordatni. Közben meg megesz a kutyája. Milyen emberek vannak!
De Te legalább nem voltál tapló:) Volt ott másik ...
Mit ér az ember, ha vidéki? Mondom én, vidékről... :-)
Neked valami dolgod van ezekkel a szállításokkal, már múltkori futárnál is gyanakodtam :D Lehet, hogy a te küldetésed az ügyfélkommunikációt javító tréning?
Mesélő, nálunk már csak ilyenek...
Chanson, tudod miről beszélek.
Piszke, kifogtam, na.
Megjegyzés küldése