Ezmiezmiezmiez

Hangos nevetés a Kamasz szobájából.
  - Nem tudom figyelmen kívül hagyni a derültséget - közelítek finoman.
  - Dancsó Péter új videója, gyere - int magához nagylelkűen - a címe: Te hogyan szeletelnél egy skrillex videoklipben?
  - Hogy miben ??! - én, értelmesen.
  - Az olyan dubstep zenei műfaj - magyarázza türelmesen.
  - Mondd, látsz itt egy ekkora kérdőjelet? - mutatom a magam 167 centijét vertikálisan.
Hiába, megérte az a 10 év igényes zenei képzés, semmi kétség.

Panaszkönyv

Fotó: Google képkereső

Szombat délelőtt vettünk egy telót. A Kamasz szíve vágya volt, megkapta végre. Az egyik legjobbat, amit kapni lehet. Nem sokhavira, kifizettük kápé. Mindenki annyira happy volt, esküszöm: én még annyi mosolygást abban az üzletben nem láttam! Vittük haza boldogan, a Kamasz megdicsőült.
Mígnem kiderült, hogy a headset, amit adtak hozzá, rossz. Sebaj, gondoltam, hétfőn kicseréltetjük. Gondoltam... Viszont hétfőn már nem is emlékeztek arra, hogy mi ott szombat délelőtt telefont vettünk volna, egyre csak a 72 órás garanciát emlegette a szervizespasi, meg hogy be kell hozni a dobozt is, meg a készüléket (ami a Kamasznál van Szegeden) és a szerződést és nemhogy a headsetre, a dobozra, vagy a szerződésre, még csak RÁM se pillantott, miközben nyomta a hülye dumát fennhangon ismételgette: ez a szabály! És még azt, hogy ha ezalatt nem tudjuk behozni, akkor fel kell küldenie Pestre szervizbe, egy hét kábé és szerinte a Kamasz ki fogja bírni (telefon nélkül). Mire én (nem kimondottan halkan) megjegyeztem, hogy szerintem nem azért vettünk ilyen k@va drága telefont, hogy egy hétig ne tudjuk használni csak, mert egy kiegészítő nem működik. Ennyiben maradtunk. T-home, én így szeretlek!

Apró örömök

 Volt egy film, valami olyasmiről szólt, hogy egy tanár(nő?) alsósaival színpadra állított egy bibliai tárgyú darabot. A kicsik lelkesen tolakodtak, kiáltoztak a castingon:
  - Én egész életemben Mária akartam lenni!
  - Én mindig Gábriel arkangyal akartam lenni!
Egy halk hangocska hátulról:
  - Én szívesen leszek szamár...

Orvosnál

Fotó: Google

Mivel a keresztlányomnak egyéb vizsgálatokra kellett mennie, szívesen elvállaltam, hogy beugrom a rendelőbe a táppénzes papírjáért. Bementem, leültem. Népi megfigyelés, hogy akármikor is érkezz a rendelőbe, minimum fél órát akkor is ülnöd kell, ha látszólag senki sincs előtted. Talán, hogy rendbe jöjjön a vérnyomásod ezalatt. Sebaj, én szépen kiolvasom ilyenkor az összes szóróanyagot, begyűjtöm az infókat (egyidejűleg diagnosztizálom is magamon) a szörnyűbbnél szörnyűbb lappangó betegségeket. Jött még pár pasi, üldögéltek ők is. Egyszer csak kiszólt az asszisztensnő:
  - Kovács Angéla!*
Én nagy odafigyeléssel olvasgattam tovább. Asszisztensnő hangosabban:
  - Kovács Angéla!
A pasasok (kizárásos alapon) kezdtek nagyon felém tekintgetni, mire felugrottam:
  - Jaaa...
Odasiettem az ajtóhoz, ami mögül a kiáltást hallottam, megpróbáltam kinyitni, nem nyílt. Finoman megrángattam a gombot: semmi. Már épp a rugdosást fontolgattam, mikor is az egyik pasi felugrott és lovagiasan kinyitotta nekem a másik ajtót a gomb elfordításával, ahogy kell. Céklavörösen beslisszantam. A mögöttem felcsapó halk röhögésből sikerült kikövetkeztetnem: simán levették, hogy ez a szárcsa nem csak, hogy a saját nevét nem tudja huzamosabb ideig megjegyezni, hanem még az olyan alapvető dolgokkal sem boldogul, mint egy ajtó kinyitása. Amikor kifelé menet arról érdeklődtem a Jódoktortól, hogy vajon van-e hátsó kijárat és esetleg használhatnám-e, ő csak nézett meredten. Hiába no, nem ismer.

* A nevet a személyiségi jogok miatt természetesen megváltoztattam.
** Mr. D.: "és te ezt még meg mered írni?!"

:)

Különös tekintettel a zenére...

Én a királynőd...

  - Akarsz holnap friss, ropogós csirkeszárnyat enni? - kérdezte, amikor felhívott.
  - Húú, hozol nekem csirkeszárnyat? - én, lelkesedve (nem volt hiábavaló az a korábbi post...), én hősöm.
  - Dehogy. Holnap szépen elviszel egy rendelésnyi árut Kecskemétre és ott az A@chanban annyi csirkeszárnyat ehetsz, amennyi beléd fér.
Tényleg, egy lovag.

Lefagy(?!)

 Haladok úgy 40-nel a világvégeittvoltvalaholtúlszaladtam kis faluban, előttem egy maréknyi biciklis. Bolyban persze, mint a Tour de France-on. Lelassítok 20-ra. (Komolyan fontolgatom, hogy kiszállok és inkább tolom, ilyen sebességet lehetetlenség autóval abszolválni.) Ekkor a csapatból egy micisapkás bácsika kicsapja a bal kezét szabályos oldalsó középtartásba és behúzódik az út közepére. Én meg csak nézem, mert világosan látszik, hogy utca a bal oldalon közel s távol nincsen. Gondolom, meg akarja mutatni, melyik házban lakik. Gurulunk vagy 200 métert, mikor is behúzza a kezét, visszasorol a többiekhez és, mintha mi sem történt volna, folytatja az útját velük együtt. Valaki szólhatott neki közben:
  - Józsi bácsi, még nem itt laksz!
  - Jaaa!
Pici szoftverfrissítés nem ártana...

Álló nap

gyümölcsfákat metszettünk. Cél: megfelelő magasságú fák előállítása a korábbi ágas-bogas, mindennemű szüretelési célzattal megközelíthetetlen, trópusi esőerdőkre hajazó lombkoronával szemben. Ez már évek óta terv volt, nyáron leszedtük a leszedhetőt, mondjuk egy hét alatt, majd további három hétig naponta fejcsóválva körbetotyogtuk nevezett fákat és próbáltuk kitalálni "vajh, mi módon tudnánk a fennmaradt termést megkaparintani a madarak, darazsak, kukacok elől?" Természetesen: sehogy. Eddig. Terveztem, hogy feladok egy hirdetés, hogy metszéshez értő szakembert bérelnék pár órára, ám akkor jött a nagy ötlet: megnéztem három-négy videót a youtube-on (személyesen Bálint-gazda tanított metszeni) és teljesen úgy éreztem (hogy "Mr. Darcy" kedvenc mondásával éljek), hogy "pont ehhez értek a legjobban!" Vágjunk hát bele! Jött Tűzoltózoli, az ő két erős karjával + fűrészével, metszőollójával, létrájával, kötelével - miből is látszik, hogy én mennyire voltam felkészülve - és irtózatos pusztítást végeztünk szakszerűen megmetszettük a gyümölcsfákat. Egy-egy elvétett ág esetén pedig egymást túllicitálva, röhögve bizonygattuk, hogy száraz volt az már, vagy elszáradt volna nagyon hamar. Mr. Darcy még nem látta, de megegyeztünk, hogy ha mégis vérengzés kezdődne a munkánk miatt, simán egymásra kenjük a dolgot. És Tűzoltózoli meg amúgy is jól fut.

És elnyeri méltó...

Sértődött sms: "Csomagját holnap 8-18 óra között kézbesíti a Posta. Két sikertelen kísérlet után."
Az előző kettőről nem kaptam értesítést. Gondolatolvasással pedig foglalkozzon a Magyar Posta. Sorry.
...
Bakker, olvasta. Be sem csöngetett, csak bedobott egy értesítőt.

Tiszta üzlet

Fotó: Google képkereső

 Telefonos egyeztetés után a parkolóban találkoztunk. Bemutatkoztunk, megnézte az árut, kiválasztotta, átrakodta, megírtam a számlát, ő fizetett.
  - Nagyon örülök a találkozásnak.
  - Én szintén.
És elválhattunk volna ilyen szép, civilizált módon... ha én nem nyögöm be végül, hogy:
  - Hiszen lássuk be: a Meki- parkolóban ilyen gyorsan pénzt a ribiken kívül  még nem sok ember keresett!
Mire ő picit rám meredt, majd kitört a röhögés.
Újabb fényes bizonyítéka, hogy nem vagyok úrinő.

Személyes

 Néhány kereskedelmi csatorna konzekvensen érdekes kinézetű bemondókat alkalmaz. (Vagy mindegyik valakinek a valakije és senki nem mer szólni nekik, hogy hogy néznek ki...) Most meg a Historyn nézzük a Nagy Sándor nyomában című remekművet, de már az első pillanatokban elborzadunk, mert valami nagyon csúnya néni magyaráz bármit. Tényleg nincs mutatósabb/fiatalabb értője a témának? "Mr. Darcy" is így gondolhatja, mert halkan megjegyzi:
  - Te, ez még személyesen ismerhette Nagy Sándort.
Elkapcsolunk.

Zsebtücsök

  - Most megsértődtettél! - kiáltotta és haragosan ledobta magát a kanapéra, szigorúan a támla felé fordulva.
Ilyenkor olyan arcpirító dolgokat követek el, mint például a legeslegutolsó pillanatban kikapom apró kezéből a szemetesből kigubizott hajlakkos flakont, amivel épp alaposan szembe készül fújni magát, vagy a fém fejmasszírozót, amit nagy lelkesen a lámpába/konnektorba készül beledugni. Szerencsére még nem elég ügyes hozzá.
  - Te meg hisztikirálynő vagy - ennyiben maradunk. Otthagyom. Két perc múlva már dugja is az orrom alá a legújabb puzzle-dobozát:
  - Kirakjuk?
  - Hát persze. Gyerünk! - mert végtére is: egy tündér.

Zsebtücsök

 Titokzatos arccal került elő a szobájából, ahol hosszú percekig keresgélt. Elém állt, kinyitotta az apró markocskáját:
  - Neked hoztam.
És belepottyantott a nyitott tenyerembe egy hangyát.
  - Óóó - én, meglepetten - hol találtad?
  - Ott benn, van még sokan.
És az anyukája halkan lefordult a székről...

Beteg

Egy végigköhögött/hányt éjszaka után "Mr. Darcy" ezzel lelkesített, mikor pandaszemekkel előtántorogtam a fürdőből:
  - Gondolj valami szépre!
Mire én:
  - Szép az, amikor nem hány az ember...
És lehet kicsit röhögni is: