Álló nap

gyümölcsfákat metszettünk. Cél: megfelelő magasságú fák előállítása a korábbi ágas-bogas, mindennemű szüretelési célzattal megközelíthetetlen, trópusi esőerdőkre hajazó lombkoronával szemben. Ez már évek óta terv volt, nyáron leszedtük a leszedhetőt, mondjuk egy hét alatt, majd további három hétig naponta fejcsóválva körbetotyogtuk nevezett fákat és próbáltuk kitalálni "vajh, mi módon tudnánk a fennmaradt termést megkaparintani a madarak, darazsak, kukacok elől?" Természetesen: sehogy. Eddig. Terveztem, hogy feladok egy hirdetés, hogy metszéshez értő szakembert bérelnék pár órára, ám akkor jött a nagy ötlet: megnéztem három-négy videót a youtube-on (személyesen Bálint-gazda tanított metszeni) és teljesen úgy éreztem (hogy "Mr. Darcy" kedvenc mondásával éljek), hogy "pont ehhez értek a legjobban!" Vágjunk hát bele! Jött Tűzoltózoli, az ő két erős karjával + fűrészével, metszőollójával, létrájával, kötelével - miből is látszik, hogy én mennyire voltam felkészülve - és irtózatos pusztítást végeztünk szakszerűen megmetszettük a gyümölcsfákat. Egy-egy elvétett ág esetén pedig egymást túllicitálva, röhögve bizonygattuk, hogy száraz volt az már, vagy elszáradt volna nagyon hamar. Mr. Darcy még nem látta, de megegyeztünk, hogy ha mégis vérengzés kezdődne a munkánk miatt, simán egymásra kenjük a dolgot. És Tűzoltózoli meg amúgy is jól fut.