Csak úgy

 "Kislányom, légyszíves..ööö" - kezdtem, de azonnal rárepültem a sarokban arra a bazi nagy hálóra, amelyben méretes pók szunyált. Mire ők rázendítettek kórusban: "Őőő nem lehet én, én meg nem lehetek őőő, ugye?" (tájékozatlanok és családunkat kevéssé ismerők számára: Magyar vándor, amikor Anonymus megjelenik és nem tud bemutatkozni)és nyerítve röhögtek. Rajtam. Miközben én póktalanítottam az odút. Ez a hála...!
A magyar dal napján mi is énekeltünk pontban este nyolckor.