Ez volt

 "Lili, mondd meg, hogy mit vettél el tőle!' - fordult apuka emelt hangon a hatéves forma kislányhoz, aki némán rázta a fejét. Öcsi liluló fejjel ordított mellettük: "Elvette, a Lili elvetteeee!" "Azonnal mondd meg, hogy hova dugtad!" A copfos csészealnyi szemekkel tagadott. Erre  apuka szakértő módon a szemünk láttára átkutatta a feje búbjától a zoknijáig, majd reménykedő tekintete végigsiklott az árusok közötti betoncsíkon: mindhiába. Ekkor dühösen kikapta a kislány kezéből azt a virágforma valamit, amit az eddig olyan féltőn szorongatott, az üvöltő sarj kezébe nyomta, majd elégedetten távoztak. A lányka lehajtott fejjel kullogott utánuk.

 "Szabad?" - léptem oda a hórihorgas emberhez kezemben a telefonnal és az előtte lévő három-négy csészére fókuszáltam. "Persze" - felelte. Majd azonnal: "Míícsinál??!" "Egy képet" - válaszoltam riadtan. "Minek?" - faggatózott tovább emelt hangon. "Gyűjtöm" - gondoltam nem élezem tovább a helyzetet holmi blogbejegyzésre hivatkozva. "Na most azonnal törölje ki azt a képet, vagy szétverem a gépét!" "Bocsánat, már törlöm is..." (Nem akarom magam fényezni: tényleg NEM hangzott el így ilyen formán a kérdés: "Kérem, uram, megengedi, hogy lefotózzam a három bögréjét?", de mégis mire gondolt, amikor megkérdeztem, hogy szabad-e? Hogy táncolni akarok?)  "Szörnyű, milyen atrocitásokat kell még itt elviselnem, a szomszédasszonyom is, az a rohadék..." - folytatta liluló fejjel ( úgy tűnik a liluló fejek napját éljük). Átnéztem a mellette lévő aprócska asszonyra és a tekintetéből világosan kiolvastam, hogy ha én valami módon ártalmatlanná tenném a fickót, akkor ő két perc alatt úgy elásná a közeli fa alá, hogy a legprímább keresőkutyák se szagolnák ki. "Tessék, nézze meg, kitöröltem" - mutattam Nagyhangúnak a telefon képernyőjén a feliratot: törölve. "Még egyszer bocsánat" - mondtam és elindultam. De még hallottam a hátam mögül: "Úgysem hiszem el, hogy kitörölte. Maguk mind egyformák." Ja, és az egész egy rohadt nagy összeesküvés. Ellene.

 Furcsa mosollyal közelített. "Egy olyan pokémontazót akarok. Van?" "Sajnos nincs" - így "Mr. Darcy" - "vegyél labdát" -mutatta a pöttyöst. "Á, én már nem labdázok, nekem már barátnőm van, a teszkónál vár és sütit is szokott nekem hozni. Van ám pénzem: ezer. Papírból, igazi. Ha van rajta címer, akkor igazi?" - kérdezte. Mr. D. komolyan: "Biztosan igazi, a címeres az." "Akkor jó" - mondta s megnyugodva továbbállt. Még láttam, amint odahajol a szomszéd árushoz és titokzatos képpel közli, hogy ő bizony tudja:  Jézus legyőzte Istent. Nyilvánvaló vallási nézetkülönbségünk ellenére legszívesebben megöleltem volna ezt a nagyra nőtt kölyköt. Ott Dorozsmán, a nagyvásárban.
És most képek, értelemszerűen ne várjatok hát porcelánt!

Apró nyuszikák.

Ezt a szépséges 8 kilós nyuszit még ki is vette a gazdája a fotóhoz. Ha felnőtt lesz, akkor 12 kg lesz a súlya (fizikusok kedvéért: a tömege).

Limlom.

Kár, hogy sajnálom a foglyul ejtett madarakat, egyébként biztosan ilyenben tartanám.