2011. szeptember 6., kedd
Történés (szigorúan csak az én nézőpontomból)
1.Felmerült a dolog, hogy Ismerős (egyébként jó és majdnem régi ismeretség) Anyukáját el kellene vinni Jani bácsihoz, a csontkovácshoz. Isten áldja Jani bácsit! Neki nagyon sokat köszönhetek, pár éve ő mentette meg a lábamat, amikor a magyar egészségügy ajtótól ajtóig küldözgetett hónapokig anélkül, hogy egyetlen pillantást vetettek volna kifordult térdízületemre. Az itt következő érzelmileg túlfűtött ám nyomdafestéket nem tűrő mondatot nem osztanám meg senkivel... 2. "Mr. Darcy" próbált hárítani, mondván: a mi kocsink kicsit műszakilag problémás (Nekem ezt így kommunikálta: "Ééértsd már meg, hogy nem vihetlek le ezzel az autóval a teszkóba!!") és az üzemanyag se bugyog még fel a kert lábánál (roppant elítélhető módon-jelzem). 3. Ismerős lelkesen felhívta Mr.D.-t, hogy ők mennek és nem akar-e betársulni a kocsiba. Mr.D. hasonlóan lelkesen betársult. 4. Ismerős újra, hogy neki valami közbejött, nem vinné-e el Mr.D. a nénit Ismerős kocsijával? Mr.D. beleegyezően: " Szívesen." 5. Mr.D kocsival érkezett a megbeszélt helyre és mi történt? 1.0-ás verzió: Mr.D. szépen elfuvarozta (amúgy jó és majdnem régi) Ismerős Anyukáját a MI kocsinkkal (műszakilag problémásan) pillangópusziért Jani bácsihoz. Szép az élet! (Lehet röhögni, már aki bír.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Nem, nem tudok. Mármint nevetni. Ahhoz túl jól ismerem a szituációt. Meg is untam már nagyon, hogy mi vagyunk az ügyeletes balekok, akiket ki lehet használni. Ráadásul egy idő után már természetes lesz, köszönet sem jár érte...Meg kell tanulnunk nemet mondani!
:))) És Te ezen még meglepődsz?:))
igen, ez a rettentő és borzasztó kategória. Ez nálun úgy szokott zajlani, ha valami tonkre megy jó esetben hónapokig halott, de bezzeg ha bárhol máshol történik ugyan ez az sec perc alatt megoldódik az uram által. Bosszantó nagyon. Andicsek
Bosszantó...
De állatira.
Amúgy a mamám üdvözöl, el volt olvadva tőled! Egész ablakpucolás alatt rólad csevegett, meg a többi mozis-gyerekről! :-)
kicsit csőbe húztak, nem?:(
pofátlanság a köbön... reméljük, olvassa...
Ez szerintem is pofátlanság.... főleg manapság, amikor egy autónak csak a fenntartása (és akkor még semmit sem mentünk vele) is rengeteg pénzbe kerül. Drága tanulópénz, de meg kell tanulni nemet mondani, vagy valami kompromisszumot találni...
Sok embernek a figyelmébe ajánlanám ezt a bejegyzésed....
Megjegyzés küldése