Vendégség

 "Nem találom" - mondta aggodalmasan. "Mit?" - kérdeztük. "A hosszabbító végét (?!)" - felelte. " Talán érdemes lenne a MEGLÉVŐ végén próbálkozni, majd azt nyomon követve simán eljutsz a MÁSIK végére" - tanácsoltuk mi műszaki zsenialitással. Csajos klubot tartottunk: Fevi látott vendégül bennünket bájos provence-stílusú otthonában, pontosabban annak hatalmas teraszán. Kényelmesen elfértünk, szép kis kertben gyönyörködtünk a beszélgetés alatt. Tisztára olyan érzés volt, mintha egy többgenerációs olasz család piknikjén lettem volna: az asztal teli étellel, itallal, mindenki beszélt, néha többen is egyszerre, gyerekek szaladgáltak mindenfelé, fel-felcsapó nevetés, "hintázok-anyulökjééél" Macus kötött (és közben simán beszélgetett velünk, vérprofi), receptek cseréltek gazdát, fügét szedtek a hatalmas bokorról, "kérek kávét-nincs:elromlott a főző-akkor csak porosat!", "most öntsek rá vizet is?-viccelsz: kávé víz nélkül?!", "vigyázz, beszaladt a macska..sicc!sicc!" Reni horgolt, "ilyet akarok csinálni" - mutatta a hatujjnyi széles sálat, de kicsit megkínlódott vele, mire a huszonkét láncszem meglett. "Hagyd rá, majd otthon csendben megcsinálod" - javasoltuk neki. "Nem lehet, haladnom kell, ajándék lesz - holnapra." Ja, akkor húzz bele! Juhtúrós-csilis pogácsát sütöttem, ami elég nagy bátorság volt a részemről, mivel tudtam, hogy Limara káposztás pogácsával készül, ami remekül sikerült, pont, mint az enyém. (Szerintem. Bocs, Timi!) Boboce hatalmas búcsú-tortát sütött Éviéknek. Nagyon jó hangulatú délután volt. A kapuból még megnéztem azt a fát, a számukra legkedvesebbet: sudár volt és tökéletes olyan, amilyenné minden kisgyereknek válnia kellene. Isten rendelése szerint.

Ez Foncsi süteménye, szokás szerint gyönyörű.(http://szilvi-bisztro.blogspot.com/)