A "kaputnyitó"-rejtély

 Mióta ránk nyitotta azt a gyönyörű szemét, folyamatosan igyekezett kommunikálni velünk. Előbb csak szemkontaktus volt, érdeklődve figyelt, később viszont már egy kis dallamot énekelgetve biztatott bennünket, hogy nosza, lehet hozni a reggelit/ebédet/vacsorát. Azután pedig beszélni kezdett. Beszélt, énekelt, csacsogott álló nap, csak úgy gurultak széjjel a szavak, amerre járt. Ilyeneket mondott:
  - Apa beszélve hagyta a rádiót.
A nagytesókkal hancúrozva töltött hétvége után megállapította:
  - Az akváriumban lakó "hajcsárnak" is van egy "húg-hajcsárja", aki mindig megy vele.
  - Anya, ma olyan hideg van, fel kell vennünk a kaputnyitót is.
Mint minden anya ilyen helyzetben, én is nyomozóösztönömet és fejlett asszociációs képességemet latba vetve próbáltam a logikai bakugrásokat követve értelmezni a dolgot: kapu nyitás - kulcs - valami kulcsos ruha?- nem megy. Ő nézte egy darabig a töprengésemet, majd kiszaladt és diadalmasan hozta be a télikabátját a lecipzározható kapucnival! Természetes, hogy számára az a faramuci szó, hogy "kapucni" semmit sem jelentett (egyébként van értelme?), viszont a "kaput nyit" egy teljesen hétköznapi és indokolt kifejezés volt, napjában többször is hallotta.
Így mentünk azon a szeles reggelen "kaputnyitóval" a fejünkön óvodába.