Az első szállásunk Szófiában volt, egy szép,magas hotelben, ahol a korai vacsora után lehetőség nyílt "kötetlen városi sétára" (értsd: rózsavíz és valódi bőrkesztyű potom áron való beszerzése), majd elfoglalhattuk szobáinkat. Rögtön birtokba vettük volna a fürdőszobát, ám egy hatalmas csótány terpeszkedett a fajanszon, aki azzal fejezte ki jogos területigényét, hogy semmiféle noszogatásra nem volt hajlandó visszavonulni. Csak nézett ránk dühösen. Vagy szomorúan. Esetleg álmosan. Mindegy, feladtuk, végtére is ő van otthon. Szépen behúztuk a fürdőszobaajtót, egy törülközővel eltömítettük a rést igényesen, nehogy meggondolja magát az öreg és éjjel mégiscsak csatlakozzon a társasághoz, bekéredzkedtünk a szomszéd szobába (távoli nőrokonhoz) piperézni, majd ágyat bontottunk. Az, hogy a fajanszosnak igen népes családja van, csak akkor derült ki, amikor felhajtottuk a takaróinkat. Viszont ezek a szégyenlősebb fajtához tartoztak, mert szépen ezer felé futottak. Na, ekkor futamodtunk meg mi is: átköltöztünk távoli nőrokon szomszédos, ám csótánytalan szobájában. Én mondjuk egy karfa nélküli fotelban töltöttem az éjszakát, de legalább bebizonyosodott, hogy a heti három jógaóra nem csupán a rendszer elleni lázadás kifejeződése számomra, hanem kimondottan hasznos a hajlékonyság szempontjából. (Itt hallani vélem a gúnyos kacajokat: igen, ekkor tényleg hajlékony (és jógás) voltam.) Másnap kicsit gyűrötten, de töretlen lelkesedéssel utaztunk tovább.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése