Várunk

 Beléptünk a kihaltnak tűnő épületbe. Mivel korábban még sohasem jártunk ott, meglepett a belső tér nagysága. Jónéhányan álldogáltak a falak mentén. Az instrukcióknak megfelelően egy faliújságot kerestem amire kiírták: hogyan tovább. Ám ennyi hirdetőtáblát még életemben nem láttam egy helyen! Voltak üresek is szép számmal, volt amin kántort kerestek és volt egy a beiratkozás részleteivel. Csak a mienk nem volt sehol. Néhányszor körbejártuk a teret, apróra megbámultunk minden táblát (apróra megbámult bennünket mindenki), majd tétován a portásfülkéhez léptem:
  - Felvételizni jöttünk, tudna segíteni, kérem?
  - Mint azt a táblán is olvashatta: beiratkozás 10-től a kis folyosón jobbra a második ajtó - mondta nyájasan, csak úgy csillogtak a dioptriák.
  - Nem olvastam -  ábrándítottam ki - de köszönöm.
Álldogáltunk mi is, emberek jöttek, mentek, néha valaki megpróbált kitörni: eltűnt valamelyik irányba, majd nemsokára újra csak állt a fal mentén. Egy fiú jött: "a nővéremet keresem", de később ott láttam őt is a szemben lévő ablaknál. Feltűntek a lányok, összesugdolóztak, majd továbbálltak. Mi vártunk. Közben azért motoszkált bennem a gyanú, hogy nem vagyunk jó helyen és megkértem "Mr. Darcyt", hogy kérdezze már meg újra a nyájast, kihangsúlyozva a szolfézs és a felvételi kifejezéseket és legyen kimondottan elutasító a beiratkozással kapcsolatosan. Na, most vagy jobban kommunikál nálam, vagy a zöld szemének villogtatásával nagyobb figyelmet kapott: neki bezzeg elárulta a titokzatos, eldugott hirdetőtáblát, amin azután tényleg elolvashattuk, hogy hol és mikor. Kinyomoztuk a 4-es termet, a 2 és 3 után a folyosó élesen elkanyarodott jobbra egy olyan szűk sikátort képezve, amin még két filigrán hegedűs csak-csak elfér egymás mellett, de a jobban megtermett fúvósok csak libasorban közlekedhetnek. Gyaníthatóan nem itt van a részfúvós tanszak. Indokoltnak láttam, hogy ezen a helyen miért a termekben vannak a tablók kiállítva. A folyosóra ugyanis nem fér. Egyébként ez a folyosó-sikátor megismétlődött a másik irányban is, sok-sok ajtóval, valószínűleg kevés klausztrofóbiás zenész lehet. Ez az épület! Zegzugos folyosók, átjárók, lépcsők labirintusa, láttam egy macskalépcsőt titkosan, szűken kanyarodott egy fal mögé. Éjjelre nem maradnék, ha lehet. Viszont sikerült elintézni amiért jöttünk és 10 után kimondottan üres az aula, megnéztem.