Nem, mostanában nem voltak jó napjaim. Tényleg. Mert az, hogy a karácsonyi koncertre egyetlen zenekaros családtagja sem kapott jegyet, az nálam valahol kiverte a biztosítékot. A Kamasz a középiskolából visszajár zenélni, mert imádott Tanárnője ott ül és különben is szereti a zenekart (meg Sanyi bácsit) és hétvégén is és szabad idejében, meg minden, erre nem tudják azt mondani, hogy Te, vegyél már jegyet, mert bevétel, hanem eladják másoknak. És nem nézhetem meg a saját gyerekemet karácsonykor. Ami évek óta program volt és annyira élveztük. Szóval, eléggé dühös vagyok.
3 megjegyzés:
mondhatom, szép... ugyan kinek sikerült ilyen ügyesen megszerveznie?!
a másik faluban az a divat, hogy mikuláskor vendégül látják a végzett nyolcadikosokat(illetve középiskolásokat), hogy így a pályaválasztás előtt beszámoljanak a választott iskolájukról, hogy milyen - jó vagy rossz választás lehet a feljövőknek. itt semmi nincs. fájdalmasan nincs semmi. Nos nálunk az igazgatónő meg sem ismerte a lányomat amikor szabadnapján bement körülnézni (egyébként barátnőm volt a nevezett személy) pedig csak néhány hónap telt el. szóval sehol sem jó. úgy igazán.
A helyzetnek azon a bizonyos magaslatán...
Megjegyzés küldése