XI. Hagymás Grillfesztivál

Ezek a beküldött ételek, nem a mieink, de nagyon szépek.

Fesztiváloztunk a hétvégén. Kezdődött azzal, hogy Kedvesmosolyú barátnőnknek az a zseniális ötlete támadt, hogy több rajtszámmal induljunk. Így aztán négy különböző ételt is beküldhettünk zsűriztetni, ami a fesztivál történetében még nem fordult elő. Meg is kaptuk érte a dicséretet eredményhirdetéskor. Újságíró ismerősünk igen szép cikket hozott le rólunk, Jutka a csini szemüvegében szorgoskodva reprezentálja a csapatot. Nyüzsögtünk, kapkodtunk, fejetlenkedtünk, de azért készültek az ételek sorra. Jött Sziszi is, ajánlotta, hogy segít, de a zűrzavarban csak leültettünk, hogy eszegessen, mert itt most beszélgetni nincs idő. Sétálgattak az emberek, sokan odaköszöntek Marcsinak, elmondták, hogy mennyire szeretik, ő szerényen megköszönte és el-eltünedezett különböző tévéstábokkal interjúügyileg. És persze ott voltak a családjaink is, férjek, akik cipekedtek helyettünk (kösz, fiúk!), gyermekek, akiket el lehetett szalajtani az otthon maradt dolgokért (hozz légyszives sütőpapírt, a zöld mellényemet, még egy adag csirkemellet...) de végül megebédeltünk mindannyian. Azután már csak ültünk és beszélgettünk meg nevettünk. Marcsi:
  - A Hagymanónak már társa is van. Óóó, megjött az én férjecském!
Előtört belőlem a marketinges:
  - Ez borzasztó!!
  - Mi? Imi?
  - Dehogy, én azt hittem a Hagymanónak van férjecskéje! (Aki, mondjuk maga is fiú, szörnyű!!!)
 Mint kiderült Jutka is így értette a története. Na, ez volt a színvonal a nap végére.