Szilveszter

 Egy gyöngyszem a hálóról az Amit ne mondjunk egy meztelen nőnek kezdetű litániából:
- Feltennéd ezt a papírzacskót a fejedre? Nem baj, ha én is felteszek egyet az enyémre arra az esetre, ha a tied leesne?
Na, tényleg vége.

Végre kiderült

hogy azért nem lett karácsonyi ebéd (ami miatt idősebb nőrokonok kardjukba dőlve szándékoztak tömeges öngyilkosságot elkövetni), mert korábban (rémlik: húsvét másnapján) tettem egy bíráló megjegyzést egy kevéssé vér-, ám annál érzékenyebb rokon cégének munkájára (nem, nem tulajdonos, csupán alkalmazott). Szóval nyugodtan lehet engem okolni a közeljövőben esetleg bekövetkező természeti katasztrófák, a jéghegyek olvadása, na jó, az üvegházhatás miatt is. Ez szórakoztató egy év lesz, úgyhiszem. ("Mr. Darcy" szerint így nem eléggé tragikus, feltétlenül vállaljam a pandamacik kihalását is. Erre a Kamasz: "és legalább a fele gyerekbetegséget...") A többieknek meg sokkal boldogabb 2012-es évet kívánok!

Amikor

 reggel a rádióból a Feliz Navidad helyett a Waka Waka Loca ordított, akkor megnyugodtam: visszaállt a dolgok természetes rendje. Éljenek a szürke hétköznapok.
És a szabadidő - Murphy szerint - az az időszak, ami alatt az anyák azokat a teendőiket végzik, amelyeket a házimunka alatt még nem tudtak elvégezni...

 Nem volt az a kimondott ajándékokkal rohangáló, zűrzavaros karácsony, de talán épp ezért borzasztóan élveztem. Tutira megdöntöttem hosszútávfekvésben a saját rekordomat, mivel egyhúzóban megnéztük a Szupercsapatot, a Diploma utánt (ahol a bájos Rory Gilmore megtalálta élete szerelmét) és sokadszorra a Napfogyatkozást és végigizgultuk, ami mondjuk nonszensz, mivel kitűzték az Alkonyat 5 premierdátumát is, ebből következően valószínűtlen, hogy valamelyik főszereplőt elveszítjük a 3. részben. És horgoltam, miközben a többiek a Reszkessetek betörőket nézték és nagyokat nevettek, esküszöm, nem normálisak. Én meg mantráztam: rövidpálca, két ráhajtás... A fánk is érdekesen néz ki, a cica miatt ugyanis az alsó fél métert nem díszítettük, ám ő valami hihetetlen szorgalommal leszedegette az összes boát és néhány gömböt is. Így újra és újra fel tudjuk díszíteni, ami kedves karácsonyi elfoglaltság.

Karácsony, mi más?

 Zelk Zoltán: Hajnali vendég

 Nem csöngetett, csak kopogott,
  s mint később mondta, éjfél óta már
  ácsorgott küszöböm előtt
 a száműzött király.

  Hajnali öt volt, amikor
meghallottam a suta kopogást.
A szája kék, szegény, szegény –
inge fölött csak a bíbor palást.

 Le se vette a koronát
  fejéről, állt csak, állt csak félszegen,

szemében ezer tátott éjszaka,
  hát fölkináltam néki fekhelyem.

De nem fogadta el, csupán
egy csésze forró teát kért, mivel
ő száműzött, nem alhatik,
  őnéki már holtig bolyongni kell.

Elment. Szakadt, dőlt künn a hó,
  belepte vállát s koronás fejét.
És nem látta őt többé senki már,
  csak az ágak közt rohanó
kétségbeesett cinegék.

Emlék-vers, s ezzel kívánok

Boldog, békés karácsonyt Mindenkinek!

"Kell ott fenn egy ország..."

A karácsonyi koncert után történt. Későre járt, mire hazaértünk, sötét volt. Behordtuk a dolgokat a lakásba, mindenki elfoglalta magát. Valahogy én maradtam utolsónak. Ő odajött és rám nézett. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillantást. Megsimogattam, ő csak nézett  szomorúan. Beszaladtam, hoztam neki egy tojást, nagyon szerette. Amikor legelőször kapott, szépen elvette a kezemből és fel-alá sétálgatott vele peckesen, szemmel látható volt: segédfogalma sincs róla, hogy mit kezdjen ezzel a micsodával. Kis idő elteltével a tojás alakjából kiindulva labdázni akart vele. Ekkor jött rá a felhasználás igazi módjára, úgymint: étel. De most csak megszaglászta és elballagott. Alakja beleveszett az udvar sötétjébe. Sajnos rohantam a dolgaim után. Másnap "Mr.Darcy" lépett ki először az udvarra. Falfehér arccal jött vissza: "Alíz beteg." Valami riadt zsibbadással reagálok a beteg állatokra. Nem tudom nézni a szenvedésüket. A közelükbe se tudok menni ilyenkor. Zokogva felhívtam kedves állatorvosunkat, hogy rögtön-azonnal-nyomban jöjjön, mert a mi kutyánk beteg. Ő ilyen, a leglehetetlenebb időben is jön, segít, ha tud. Most nem tudott. Nem volt mit tenni. Behoztuk Alízt, lefektettük egy pokrócra, melengettük, folyadékot adtunk neki, kétségbeesve sirattuk, de soha többé nem nyitotta ki a szemét. Vigília. Az ünnep előestéje.

Gyors karácsonyi ajándék

Szeretem a decoupage-technikát. Szinte mindent mutatósabbá lehet vele varázsolni. Van egy varródobozom. Hát bűn ronda volt. Mondjuk mentségére legyen mondva, hogy horgászdoboznak szánták, eltévedt karácsonyi ajándék volt valami hibbant rokontól (vagy meggyőződése, hogy én vagyok hibbant és horgász). Szépen lefestettem, ragasztottam rá napraforgókat, azóta hányinger nélkül is rá lehet nézni. Sőt. Na, ténferegjünk vissza a képkeretekhez! Ha esetleg ajándéknak szeretnél csinálni valami ilyet, nyugodtan vágj bele, elkészül karácsonyra!

Amire szükséged lesz: doboz, képkeret, díszítendő valami, 2 különböző színű akril festék (itt piros és fehér), decoupage-lakk (lehet tapétaragasztó is, ha maradt ki otthon), repesztő lakk, struktúrpaszta, szép szalvéta, képeslap, vagy egy jó fotó magadról.( Ha vannak a leírásban hottentotta kifejezések, nyugodtan fordulj a kreatív-hobby eladójához, ő tudni fogja, hogy mit keresel.) Én így csináltam: lekentem az első színnel a kereteket, elejét, hátulját, éleit. Száradás után átkentem az egészet repesztő lakkal, ügyelve arra, hogy az ecsetet mindig egy irányba húzzam (ez lehet, hogy kémia, vagy csak babona, egyszer ki kéne próbálnom össze-vissza, de még nem mertem). Félig száradt állapotban rákentem a másik színt (vigyázz, hamar szárad, jó, ha ott lebzselsz a közelben). Pillanatokon belül látszanak is a repedések. Amikor megszáradt a szalvétából előre kivágott motívumot rátettem a keretre (csak a szalvéta legfelső festett rétegét használtam) és lakkal óvatosan végigkentem. Várakozás, száradás. Struktúrpasztával összehavaztam kicsit, majd tűfilccel rárajzoltam az akasztókat, amiket csillámos ragasztóval kihúztam. Végül lelakkoztam az egészet. Így ni.

Karácsonyi készülődés különféleképpen

 Amikor zaklatott kérdezősködésemre, miszerint: ki látta az én kétmaréknyi fapálcikámat?, "Mr. Darcy" egy dicséretre váró kisgyermek ártatlanságával közölte, hogy nem csak látta, hanem ki is dobta mind egy szálig, mert ő ugyebár ilyen felettébb rendes fajta, míg én össze-vissza hányok mindent, ebből is látszik, hogy megfogtam vele az Isten lábát, akkor én nem kezdtem ordítani, hogy egy fél napig daraboltam és külön-külön festegettem kézzel minden egyes darabot, hogy majdan koszorúalapra felragasztva megkoronázza a skandináv stílusú karácsonyi dekorációmat, mint ajtódísz, nem ordítottam, csak elkezdtem mélyen töprengeni a családirtás alternatívájáról. Úgyis, mint pre-karácsonyi elfoglaltságról.

Gyertya

 Szerintem nagyon hasznosak a saját kezűleg készített ajándékok. Elsősorban azért, mert amíg elkészülsz vele, addig a barátodra, rokonodra gondolsz, találgatod, hogy tetszik-e majd, hogy melyik szín/forma/stílus áll neki jól, szóval a gondolataid körülötte forognak. Ha pedig a gyerekkel együtt készíted, az tuti jó móka, mi sok örömteli délutánt töltünk el kézműveskedéssel, sütéssel. Mert az együttlét az nagyon fontos. És ráadásul még alkotunk is valamit. Mi most gyertyát öntünk, szezonálisan. Megmutatom hogyan csináljuk.
Amire szükségünk van:

 öntőforma (hobbyboltban kapható), kanóc (ugyanott méterre adják), viasz (szintén, csak nem méterre, darabra)

egy kisebb edény, akkora legyen, hogy a konzervdoboz ne tudjon felborulni benne (néha buborékolva forr a víz, nem lenne szerencsés, ha beleömlene a viasz) + konzervdoboz.
A viaszt mindig vízfürdőben melegítsd, sose a tűzön! És ne hagyd felügyelet nélkül.(Mi mindig főzés közben melegítjük, akkor úgyis ott kell állni a tűzhely mellett.)

Aromaolajjal illatossá tehető, színezni pedig zsírkrétával lehet, amit a már felolvasztott viaszba dobsz, pár perc alatt elolvad (szerintem minden kisgyerekes háztartásban vannak zsírkrétacsonkok, csak ki kell játszani a gyerek éberségét).

Először olajjal picit kikenem a formákat, ettől könnyebben fog kijönni a végén. Nem kell sok éppen csak az ujjam hegyét belemártom az olajba és ennyi elég. Majd a kanócot illesztem  bele. Én meleg viaszba szoktam mártani a végét, utána gyorsan összenyomkodom az ujjammal, akkor olyan lesz, mint a cipőfűző vége, ezt befűzöm a forma talpánál, itt  a gyertya teteje, hagyok két, három centimétert, majd a forma belsején át elérek a talpához, ide fektetek egy hurkapálcikát (na jó, egyik eltört, simán használható ceruza is) erre kötök egy csomót, óvatosan, nehogy kihúzzam az aljából (a gyertya teteje) a kanócot. Nyolc-tíz próbálkozás után megy, mint a pinty!

Ha még nem veszítetted el a türelmedet, innentől tiszta nászmenet: vízfürdőben felolvasztod a viaszt, nyugodtan használhatsz tavalyi félig elégett gyertyákat is, még az sem baj, ha fenyőtüskés, csak akkor felmelegítés után át kell szűrni (beáldozol egy kisebb szűrőt- előre szólok, hogy a műanyag nem jó ötlet! a szemem láttára folyt bele az olvadt viaszba) egy másik konzervdobozba. Én minden színhez külön dobozt használok, így nem keverednek.
Ezentúl ha az ünnepi vacsora végén azt látod, hogy valaki sebesen kapkodja le a romantikus hangulatkeltőket, biztos lehetsz benne, hogy amatőr gyertyaöntő...

Tanácsos ezt az egész ténykedést a konyhapulton végezni, innen ugyanis nyom nélkül eltávolítható a viasz. Nekem is kiömlött, félig kihűlt állapotban egyszerűen felhajtogattam. Mehet vissza a többihez.

Ha elolvadt a viasz, esetleg átszűrted, színezted, csepegtess bele illatot. Én a forma aljára mindig cseppentek kiskanállal egy-két csepp viaszt, megvárom, hogy megszilárduljon és csak utána öntöm bele a többit.

Öntés előtt megfeszítem a kanócot, hogy az majd a gyertya közepére kerüljön.

És végre a formába öntés:

 A méretet te szabályozod, lehet kisebb-nagyobb, egyszínű, vagy több színből álló, idén nagyon divatosak a csíkos gyertyák. Ha kicsit megdöntöd a formát oldalra és  rögzíted (magyarul kitámasztod egy konyharuhával) és így szilárdul meg benne a viasz, a következő színt pedig rendesen öntöd bele, akkor érdekes ferdén csíkos gyertyát kapsz.

Előfordul, hogy "behúzódik" a közepe szilárdulás után:

ezért érdemes egy keveset visszatartani az adott színből és ezzel kipótolni, felönteni a talpát, majd várni, míg ez a rész is megszilárdul.
Ha még velem vagy ekkor is, nyugodtan vállon veregetheted magad, fordítsd fel az öntőformát (ha a tetején lévő lyuknál kifolyt a viasz, azt törd le róla), a többit elvégzi a jó öreg gravitáció. Nem kell ütögetni, meg nyomogatni, ha kiolajoztad az elején (hát nem szóltam?) szépen ki fog csusszanni a gyertyád:

A jobb oldalin látszik,hogyan válik el a formától.

Végül csak le kell vágni a kanócról a hurkapálcikát (ceruzát) és kész is vagy. De gondolom már melegszik a következő adag viasz...

Párnák

Gyors helyzetjelentés: ajándékként díszpárnákat varrtam, mivel eltérő stílusúak a csajok, ezért két különbözőt. Egyet Timinek

egyet Julcsinak

és dísztasakot is készítettem hozzájuk. Meg kell mondjam: nem olyan egyszerű a zacskóragasztás (bár néhány év jogerősen és meglehetős rutinra lehet szert tenni, de ez nálam kimaradt). Skandináv stílusú karácsonyt szeretnék az idén, ilyen hangulatúak lettek a tasakok is. Inspirációként a Lidl ünnepi csomagolásait nézegettem egyik majdnem ilyen

és gondoltam, a nagy izgalomban nehogy összecseréljem, ezért drótból T és J betűt hajlítottam a könnyebb megkülönböztetés végett. Ez volt az elmúlt héten. Legyen szép napotok!

Műsor

 Mikulásruhás gyerek szaval a tévében:
  - ...üstököm, ha megrázom...
Mire "Mr. Darcy", a süket, felüvölt:
  - Mit mondd?? kis tököm, ha megrázom? hát micsoda műsort néztek ti?!
Halloweeneset...

Rénik - karácsony előtt

 Ti is észrevettétek, hogy felgyorsultak az események? Annyi minden történik, miközben másra sem vágysz, mint a csendes karácsonyi készülődésre, erre meg... Szóval elmaradtam kicsit, de hoztam igazolást. Először is: szeretném megköszönni mindenkinek, aki játszott velem, aki hirdette a játékomat, megtisztelt a figyelmével! A sorsolás rendben lezajlott, közjegyző és bárki illetéktelen jelenléte nélkül ( ki is rugdosnám este 8-kor...). Íme a kiinduló helyzet:

majd maga a sorsolás ( szigorúan csukott szemmel "Anya, nem vagy te túlságosan  precíz?!"):

végül a nyertes:

Kérlek írd meg priviben az elérhetőségedet és a választott dísz színvilágát, még a héten postázom. Köszönöm a játékot!
Akkor az igazolások a távollétre: készültek mikulás-csomagok kamasz-csajosan

 készültek mobiltartók és szemüvegtokok, díszpárnák és a csomagolásukra dísztasakok és a Tanárnőnek ajándék, mert "megmutatta, hogy lehet szép a matematika"

  közben pedig rátaláltam erre és azonnal beleszerettem és nem tudtam abbahagyni, mert minden figura más és más, olyan kedves, lökött alakok. Gondoltam csinálok a barátaimnak is (Mr. Darcy: "ugyan ki akarna egy  ilyen ágakból összekötözött valamit?!" Mire én mélyen megsértődtem, mire ő elrakta a videót: " hát ebből sem lesz családi fényképezkedés!" De később szépen meghívott kínai ebédre és kibékültünk.) és nekik is éppen úgy tetszett, mint nekem, tehát VAN, aki akar "ilyen ágakból összekötözgetett valamit!"

Nekem a jobb szélső a kedvencem, mert míg a többiek fontoskodnak, ő ábrándosan kémleli az eget.

 

És én is kaptam ajándékot, gyönyörűeket: mézeskalácsot Limarától és hímzett párnácskát Jutkától

és két finom süteményt, egy mákos- narancsos-habos fatörzset Kedvesmosolyú barátnőnktől 

és egy meseszép lila tortát Cilee-től

 

 

Íme az egész mézeskalácsos, tortás asztal.

Szóval, van ám élet itt a kisvárosban is! És még egy csomó dolgot szeretnék megmutatni...

Mikulás-Úr

   - És még kaptam egy Mikulás-urat is - mondta.
Igazából "ulat" mondott, mert még picit raccsol  :))
  - Tényleg, megmutatod? - kérdeztem. (Soha nem láttam még "urat" közöttük.)
Ő keresgélt, majd angyali mosollyal hozta elém. És valóban, a többiektől eltérően ennek a Mikulásnak színaranyból volt a sapkája és a palástja is, hülye, aki nem látja elsőre, hogy Ez tényleg egy Mikulás-Úr.
Neki szerencsére ilyen Mikulás jutott az idén... Édes kicsi lányka.

Mikulás

 Besötétedett. Mi lépkedtünk a csillogó kirakatok előtt, néztük az aláhulló hópelyheket. Valami gyönyörű ilyenkor a város! Karácsonyi fények mindenütt, a sötétségből felbukkanó alakok, akiket majd újra elnyel a sötét. Gyönyörködtünk. Ekkor megjelent szépen feldíszített kocsiján a Mikulás. Megtorpantunk.  Észrevettem, hogy a kocsit az utcabeli fiatalember hajtja és integetni kezdtem, hangos "sziákkal!" próbáltam magamra terelni a figyelmét. Erre a Mikulás felkurjantott:
  - Ho-ho-hó! - és visszaintegetett kedvesen.
A családom picit elhúzódott tőlem, de a többi járókelő tekintetében is láttam... tényleg, viszonylag ritka, hogy valaki ebben az életkorban még ennyire tudjon örülni a Mikulásnak. "Mr. Darcy" elmosolyodott és odasúgta:
  - De azt ugye tudod, hogy nem ő az igazi?

Leesett...

 Az, hogy én a szagelszívó (valljuk be: igen gyenge) fényénél leejtek egy kicsi halat észrevétlen vacsorakészítés közben, egy dolog. De, hogy a Kamasz másnap délelőtt felporszívózza a konyhát úgy, hogy nem veszi észre a szőnyegen a halat, az már (enyhén szólva is) érdekes... Végül is mindketten a cicára fogtuk.
(Jelzem egyedi eset volt, mielőtt még többen maguk elé képzelnék a haltetemektől bűzlő, retkes konyhámat és rámuszítanák az ÁNTSZ helyi szerveit.)

Kis ajándék valakinek

Szeretnék köszönetet mondani Nektek, akik idelátogattok: köszönöm a figyelmeteket, köszönöm, hogy az értékes időtöket velem töltitek! A barátságos kommentelőket pedig legszívesebben megölelném (aki ismer tudja, tényleg ilyen ölelgetős-féle vagyok). Szóval legszívesebben mindenkinek készítenék valami ajándékot, de tudom, hogy ez kivitelezhetetlen, ezért a bloghagyományok szerint játékot hirdetek. Ha tetszik neked ezek közül valamelyik, kérlek írj egy kommentet, vagy küldj egy mailt a medoraotthona@gmail.com címre és ha megteszed, hogy hirdeted a játékot a blogodon is, hát örök életre lekötelezel. A játék vége és sorsolás: december 11 vasárnap. A stílust és a színeket tudom garantálni, az anyagok készletfüggőek. Azután majd meghirdetek egy játékot, hogy a kiválasztott és a megkapott asztaldísz között ki hány különbséget tud felfedezni... Aminek a nyertese megint kap egy díszt, amit kiválaszthat, valószínűleg már húsvétit... és ezt szépen el tudjuk húzni akármeddig. Jó lesz így?