Besötétedett. Mi lépkedtünk a csillogó kirakatok előtt, néztük az aláhulló hópelyheket. Valami gyönyörű ilyenkor a város! Karácsonyi fények mindenütt, a sötétségből felbukkanó alakok, akiket majd újra elnyel a sötét. Gyönyörködtünk. Ekkor megjelent szépen feldíszített kocsiján a Mikulás. Megtorpantunk. Észrevettem, hogy a kocsit az utcabeli fiatalember hajtja és integetni kezdtem, hangos "sziákkal!" próbáltam magamra terelni a figyelmét. Erre a Mikulás felkurjantott:
- Ho-ho-hó! - és visszaintegetett kedvesen.
A családom picit elhúzódott tőlem, de a többi járókelő tekintetében is láttam... tényleg, viszonylag ritka, hogy valaki ebben az életkorban még ennyire tudjon örülni a Mikulásnak. "Mr. Darcy" elmosolyodott és odasúgta:
- De azt ugye tudod, hogy nem ő az igazi?
4 megjegyzés:
Persze, hogy tudtad, az igazi Mikulásnak rénszarvas húzza a szánját!!
:)))
Nem mind egy? Neked igazi volt, ott és abban a pillanatban:))
Dóri, szerintem igenis az igazi Mikulás volt! Én is várom az én Mikimet!
Megjegyzés küldése