Amikor zaklatott kérdezősködésemre, miszerint: ki látta az én kétmaréknyi fapálcikámat?, "Mr. Darcy" egy dicséretre váró kisgyermek ártatlanságával közölte, hogy nem csak látta, hanem ki is dobta mind egy szálig, mert ő ugyebár ilyen felettébb rendes fajta, míg én össze-vissza hányok mindent, ebből is látszik, hogy megfogtam vele az Isten lábát, akkor én nem kezdtem ordítani, hogy egy fél napig daraboltam és külön-külön festegettem kézzel minden egyes darabot, hogy majdan koszorúalapra felragasztva megkoronázza a skandináv stílusú karácsonyi dekorációmat, mint ajtódísz, nem ordítottam, csak elkezdtem mélyen töprengeni a családirtás alternatívájáról. Úgyis, mint pre-karácsonyi elfoglaltságról.
4 megjegyzés:
A könyvből is kiderült Mr. Darcy sosem akart rosszat, csak annak látszott. Kegyelmezz meg neki, hisz karácsony lesz.
Jó, még meggondolom...
Remek alternativaja lehetne a csaladirtasnak, ha elkeszittetnel vele ujabb ketmareknyi fapalcikat... (Es akkor az irtas utan meg ajtodiszt is csinalhatnal!)
:-)
Tudod, hogy jó férj, ne bántsd! :-)
Különben igazán jót nevettem...
Megjegyzés küldése