Karácsony, mi más?

 Zelk Zoltán: Hajnali vendég

 Nem csöngetett, csak kopogott,
  s mint később mondta, éjfél óta már
  ácsorgott küszöböm előtt
 a száműzött király.

  Hajnali öt volt, amikor
meghallottam a suta kopogást.
A szája kék, szegény, szegény –
inge fölött csak a bíbor palást.

 Le se vette a koronát
  fejéről, állt csak, állt csak félszegen,

szemében ezer tátott éjszaka,
  hát fölkináltam néki fekhelyem.

De nem fogadta el, csupán
egy csésze forró teát kért, mivel
ő száműzött, nem alhatik,
  őnéki már holtig bolyongni kell.

Elment. Szakadt, dőlt künn a hó,
  belepte vállát s koronás fejét.
És nem látta őt többé senki már,
  csak az ágak közt rohanó
kétségbeesett cinegék.

Emlék-vers, s ezzel kívánok

Boldog, békés karácsonyt Mindenkinek!